„Miattuk kötelező felszerelés valamennyi baleseti sebészeten a gyémánthegyű fúró. Lyukat ütni a pezsgős-, sörös-, kólásüvegek vastag alján. A nyomást csökkenteni. Ezek vonszolják be magukat az éjjeli ügyeletre azzal, hogy megcsúsztak a konyhapadlón, és alájuk került cukkini, teatojás, barbibaba, biliárdgolyó, villanyégő, kóbor hörcsög. Lásd még: biliárddákó. Lásd még: tengerimalac.”
- Chuck Palahniuk
[felhívás keringőre]
Van egy szaftos kalandod?Beszélj róla!
anonimsex@indamail.hu
Egy régi kommentet szeretnék megosztani a magam szórakoztatására, mert se írók, se olvasók nincsenek itt. Na nézzük, megéri-e az index címlapot!
Sátán meg a Jocó 2010.05.19. 08:59:31
Na lássuk, megkapnám-e én is az Index-címlapot:
A zsidó ringyó…
A kis ketyere kinyújtotta nyelvét, és a művész keze a helyére rakta a
színes korongot. pár pillanat és megszólalt a zene. Mozart. elnyúlt a
fotelban, kezei a borospohár nyakát keresték. Megtalálván lágy sóhaj
szaladt ki ajkai közül, alig halhatóan, csak lélegzetként.…
a fény bántja a szemem, mint ahogy az ondó illata, ami a párnámon tocsogott még. a szívem felgyorsult, a puncim vérrel telt meg. bántó érzés, csak mert nő vagyok- pedig minden nő kurva.egy fasz magasodott felém, bár már enyhén löttyedt volt- mintha kifacsarta volna…
A színpadon pompába öltözött kreol bőrű nők hada csillogott. Csak így tudom lefesteni, a csodálat lassan túl csordul bennem, és leginkább nem a kinézetük okozza ezt. Hosszú ideje ez volt az első kubai estem, a munka poros tömege megfullasztott az irodámban. Ma este újjá…
Minden áldott nap őt néztem. Azt szerettem a legjobban, amikor a fürdőből visszatért, vizes haja a seggét verdeste…. Minden porcikájára emlékszem!A szomszéd háztömbben laktam. Tudom, hogy érezte, ahogy csorgattam utána a nyálam. Tudom, hogy érezte, hogy a gondolatára verem…
A szomor fellengzős hangjai szálltak a sötét, nedves éjszakában. A füst itt-ott még őrülten kavargott, és eggyé állt a ködpamacsokkal, hogy zavarba hozza az arra járó embereket.
Az a szaxofon. Az a kesernyés hang. Az a könnybe lábadt szempár ott az utcasarkon, azzal a…
Sütöttem... és elképzeltem, hogy itt vagy velem. Belenéztél a lisztes arcomba, épp most jöttél. Megállsz, nem tudod, hogy mit tegyél elsőnek. Odalépsz hozzám, kisimítod az egyik rakoncátlan tincsemet az arcomból, a fülem mögé, és megcsókolsz. Hosszan, már ki voltál éhezve,…
megfordulsz, fáradt, kiégett szemeidet rajtam nyugtatod.... új csillogás költözött a szemedbe.... óh.. a vágy! megcsókollak, és az ágyadba vezetlek.... hagyod.... túl fáradt vagy... túl kiégett minden tiltakozáshoz! a szoba szürke fényei, a fehér árnyak simításai…
A teremben ide-oda futkostak a foci után. Néha-néha rápillantottak a sarokban ücsörgő lányra, s óvatosan kikerülték őt. De a tekintetetektől nem védte meg senki sem. S őket sem védték.
Az edzős sípja a fullasztó lihegések morajába vágott. A tekintetek…
Már napok óta menekültem a világ elől, s eszement tetteimre,
kérdéseimre magyarázatot, választ kerestem, mindhiába.
Testvér-szeretőm nemcsak magát vonta meg tőlem, hanem az okokat is,
és én éhezve, nyöszörgő zombiként tengődtem. Mint őket, engem
sem óvott meg a…
[blabla]