A színpadon pompába öltözött kreol bőrű nők hada csillogott. Csak így tudom lefesteni, a csodálat lassan túl csordul bennem, és leginkább nem a kinézetük okozza ezt. Hosszú ideje ez volt az első kubai estem, a munka poros tömege megfullasztott az irodámban. Ma este újjá születek. Ma este nincs más dolgom. Ma nem vagyok nyomozó, csak egy férfi, aki élvezi Havanna mámoros gyümölcseit.
A rumban csilingelő jégkockák táncoltak a zene ritmusára. Lassan minden elhalványul, lassan minden összemosódik. De még van időm.
A táncparketten egy teremtmény fejezi ki az érzelmeit, gyönyörűen összhangban a zene minden mozzanatára. Lábaim földbe gyökereznek, elolvadnak, önmagam a megsemmisülés határán toporog. Ideje indulnom.
Szívem a salsa ritmusára dobol, ott maradt az asztal mellett, hogy ott áldozzon a tökéletesség oltárán. Ajkaim némán dalolnak, néha meg is rázom magam, mint egy női táncost utánozva. Idétlen pózban hátra nézek a vállam fölött, egy macska kotorja a kuka tetejét. Csend van, csak egy neoncső sercegése hallatszik. Ez a pillanat a legtisztább az éjszakából. Minden tiszta, számold a repedéseket! Az mindig működik!
Egy, kettő, három, tadadada da!
Egy, kettő, három, tadadada da!
Ejh, ezt elszúrtam! Három után négy jön, te!
A sikátorok labirintusában bolyongtam, képzeletemben még mindig az a lány ropja, olykor- olykor hozzám ér, simul, selyem bőre elkápráztat. Húsos ajkai közül csak a levegő szökik ki.
Kezeim remegve keresik ki a cigaretta gyűrött papír dobozát, az öngyújtó súlyos benzin szaga ismét kirángat képzelgéseimből. Egy újabb tiszta pillanat, számolni már nem is merek, nehogy tánclépésekbe torkoljon. Két kezemmel az arcomat dörgölöm, kalapomat legyezőként használva próbálok felfrissülni, holott nincs meleg. Egy-egy pára szellem felemelkedik a csatornafedőről.
Egy hangos női kacaj hasít az éjszakába, a hang irányába nézek: két lány várja áldozatait. Elindulok feléjük.
Ma csak élvezni fogom Havanna mámoros gyümölcseit.
[blabla]