A teremben ide-oda futkostak a foci után. Néha-néha rápillantottak a sarokban ücsörgő lányra, s óvatosan kikerülték őt. De a tekintetetektől nem védte meg senki sem. S őket sem védték.
Az edzős sípja a fullasztó lihegések morajába vágott. A tekintetek rászegeződtek, s aztán csapot-papot otthagyva elindultak az öltöző felé. A lány bennt maradt. A vízhangzó csend átmarta a dobhártyáját. A levegő még izzott, forrt az emlékektől. Csak bámult a semmibe, s várta, hogy az újult erővel felszerelt fiú jöjjön érte.
Az ajtó ismerős nyikorgása ismét élettel töltötte be a termet. A szempár rávillant furcsa fényével. Emlékeiben kutatta: vajh' mikor látta utoljára így őt. Nem tudta eldönteni, hogy a délelőtt elszenvedett csúfos visszautasítás, vagy egy új élmény hatására kívánta-e meg újra a lányt. Pedig semmi vonzó nem volt a külsejében. Inkább flúgos volt, mint kívánatos... De a mozdulatai... az édesded játékai... azok a
szemek, melyek soha senkit nem utasítanak vissza....!
És most sem tették meg. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha nem csábítana így! Vagy ha teljesen engedne mindent.. milyen jó lenne, ha egyszer tényleg úgy lenne, ahogy akarja... Nem lenne több félelem a kudarctól. Csak az a.... mesés gondolat, hogy minden tökéletes... csak elhinni mindent, amit a fülébe lehel az a játékos száj... és csak élvezni, hagyni, érezni a csókjait, a simogatását... egy ágy oltalmában, vagy
bárhol, neki már az se számít!
Azok a buta mesék az éjszakáról, az autózásról, a sütésről... nagyon meghozták az étvágyát egy kis valódiságra. Érezni akarta a meztelen ölelését, a forró test simulását a legapróbb porcikájához is... mindent érezni, élvezni akart. Telhetetlen lett, s ha még egyszer eljátszák a délelőtti esetet..... huh... azt nem fogja kibírni. Legszivesebben szétfeszítené a csinos lábakat, melyek azt a dumszli bakancsot viselik... és... hát igen. Csak ne tiltakozna! Nem kegyelmezne neki.... Megmutatná, a legszivesebben, hogy ő mit tesz másokkal! Csak egy kicsit szétzúzni a megérinthetetlen lelkét... fájdalmat okozni neki valahogy! De jó lenne egyszer megmutatni neki, hogy ő nem egy nyámnyila fazon egy ócska helyről.
S képzeletében már látta, hogy a lány szégyenlős kislányossággal széttárja lábait, a kardigán válla lecsúszott, és hivogatóan rá mosolyog. Kócos haja a dekoltázst még kecsegtetőbbé tette. Nyelve hegyével megnedvesítette szája szélét, s ő már rohant, hogy kis fiús telhetetlenségét kiélje rajta, hogy utána kielégülve, megsemmisülten élvezze a hosszú simításokat.
Persze, mintha senki sem nyitna rájuk... mintha ez lenne a nap utolsó órája, és ők zárnák a termet.... de nem....
A hirtelen érzett ártatlan puszi az arcán kijózanította elmélkedéséből. Egymásra mosolygott a két fiatal, s csendben elvonultak, hogy helyet adjanak más gondolatoknak.
[blabla]