Rágyújtok.
Mellettem egy izzadt, vodkaszagú ringyó, geci csorog az állán. Jobb szeme sarkába hosszú, mélybarna hajszál ragadt, orra ugyanúgy lüktet, mint szétcseszett pinája. Valamit morog, de nem figyelek rá, mert kurvára leszarom. Olyat basztunk, hogy az egész fejem zsibong tőle, orgazmusom beterítette a nyakát.
Szívok egy nagy slukkot.
„Tudod,” – kifújom a füstöt – „az Amerikai História X tökéletes példája az emberiség egyensúlyra való törekvésének.”
A cigit kiveszi a kezemből és az asztal szélére teszi, szűrővel befelé. Azt mondja, hogy nem látta ezt a filmet, de szívesen kinyalja a seggem, ha nincs ellene kifogásom. Alig gondolom végig, már pucsítok is, hadd örüljön a kis cafka a szőrös, izzadt picsaíznek.
„Szóval” – folytatom, miközben fürge nyelve a seggemben járja táncát – „Először csak bután bámuljuk Derek Vinyard tetovált mellkasát, majd reflexből elutasítjuk, mert így nevelték belénk. Aztán kezdjük megérteni, később szánni, ezt az őrült szerencsétlent. Végül egy pillanatra helyreáll a rend, de néhány hangos dörrenés, és az emberi faj erőltette kínos egyensúly elsüllyed az értelmetlen ösztönök és előítéletek gőzös, mérgező mocsarában.”
Valamit szürcsöl a seggemből. Abszolút nem értem a dolgot. Ennyi nyála lenne?
„Kibaszott jó film. Egyszerűen zseniális.”
A seggnyalást megunva mellém fekszik, és vigyorogva bámulni kezd. Az asztalról felkapom a csikket, szívok rajta és a füstöt a ringyó sötét pofájába fújom. Persze az egészből nem ért semmit.
Holnap reggel talán szenvtelen arccal fog kivégezni.
„És ezt az egészet óceán öleli körül.”
[blabla]