anonim [szexfüggők]

talán annyival kevesebbel száguldottunk, mint ahogy a többiek tippelték, de a hetvenegyedik kilométerkőnél mégis észrevettük, hogy a zsaru mobil veszettül a nyomunkban van, tudtuk, miért szegődött utánunk, bár nem szirénázott, mégis úgy láttuk jónak – a nálunk lévő mariska két kilós össztömege ellenére – hogy lehúzódunk neki, ha akar valamit megáll, ha nem, tovább megy, nem akarunk rosszat, leálltunk szélre, a zsaru mobil meg szépen mögénk állt, ilyen törvénytisztelő állampolgárok vagyunk, a visszapillantó tükörben látom, ahogy a rendőr kiszáll, felcsapja kalapját, majd lassú, ráérős léptekkel a vezetőablakhoz sétál, én leengedem az ablakot és tompa, lazának szánt mosollyal üdvözlöm a fakabátot, aki jó napot vagy jó estét kíván és a papírjaimat kéri, miközben pókerarccal végigsasol a hátsó ülésen elhelyezkedő három cimborán, akik talán jobban be vannak állva, mint én, odaadom neki az összes papírt, amit a kesztyűtartóban találok, amiről hamarosan kiderül, hogy nem több néhány papír zsebkendőnél és gyorséttermi szalvétánál, a zsaru átveszi a szemetet, végiglapozza a pecsétes, gyűrött szalvétákat, kicsit nézegeti, majd fürkész tekintettel összehasonlítja az egyik zsebkendőn lévő igazolványképemet a pofámmal, azzal az arccal, amit már százszor le akartam vágni magamról borotválkozás közben, majd visszaad mindent, és megkérdi, hova tartunk.
- Bálba – nyögi be valamelyik hülye hátul.
- Aztán milyen bálba? – kérdezi a zsaru, és reméltem, hogy egyik idiótának sem jut eszébe válaszolni és gyorsan továbbmehetünk, de nem így lett:
- Vámpírbálba!
- Nofene, olyan is van? Maguk tán vámpírok?
- Igen, de nem ám hagyományos vámpírok, hanem robotvámpírok vagyunk, android-Draculák.
- … és szívnak vért? – kérdi a rendőr.
- … csak hobbiból. Leginkább az olajat meg a microchipet szeretjük. Protein és acél: ebből áll testünk.
A rendőr nem adta fel, túl kíváncsi volt és arcán őszinte érdeklődés váltotta fel a kezdeti gyanakvást:
- … és szaporodni tudnak egymás közt? Úgy értem, össze tudnak hozni közös utódot… szexuális kapcsolat által?
- Ha nagyon akarunk. De leginkább hagyományos módon szaporodunk, tehát ha megharapunk valakit, abból automatikusan robotvámpír lesz. Ennyi elég nekünk.
A rendőr erre egy kicsit hátrahőkölt, majd elővette zseblámpáját, és gumibotjával keresztet formált maga előtt, jó utat kívánt és tovább engedett minket, amikor már messze jártunk tőle, akkor sem röhögtünk fel, némán ültünk egészen a célig, Miss Princess domina stúdiójáig, ahol fétis szerepjátékok, perverz-bizarr örömök vártak ránk, kínzás, megalázás, mocskos-trágárságok, herén rúgás, hajhúzás, hajtépés, mellbimbók átszögelése, herekötözés, cigaretta elnyomása testen, mellbimbón és szájba hamuzás, természetesen a hagyományos dominás játékok sem hiányoznak a kínálatból, a gyengétől a nagyon durva szintig, megalázással, fájdalommal, veréssel, kínzással; fétis-anális játékokkal, lábimádással, gumi-vagy igazi ököllel, szerepjátékok és különféle szituációs játékok (tanuló-tanárnő-igazgatónő, csalfa férj-feleség-szerető) vártak ránk: állítólag van a csajnak egy bőröndje, amiben egy mell vagy könyök van, de ez most mindegy is, nem jelentkeztünk be hozzá, mert útközben jutott eszünkbe az egész, így ha éppen nincs senki alatta, vagy az ostora végén, akkor megkérjük, hogy fogadjon minket soron kívül, de aztán úgy döntöttünk, jobb, ha felhívjuk - mialatt Mark a csajt hívta, mi végig kuncogtunk, mint a csintalan gyerekek az első csoki lopás után, amikor a csaj felvette, Mark intett, hogy csendesedjünk el, hamar meg is beszélték, így húsz perc múlva már egy lépcsőház harmadik emeletén caplattunk, csengettünk, az ajtó kinyílt és ott állt a csaj, vörös parókában, igen ez jól látszott, ráadásul elég kapkodva szerencsétlenkedte a fejére, mert csálén állt rajta, biztos mi ébresztettük fel, vagy éppen tévézett vagy fürdött, fasz tudja - bevezetett minket a stúdiójába, ahol a fizető vendégek szenvedhettek, nyalhattak, tekereghettek, feszülhettek egy-egy szeánsz alkalmával, az egyik hülye nem bírt magával és benyögte, hogy robotvámpíroknak van-é valami kedvezmény, a csaj eleinte nem értette, félig kérdőn, félig zavartan nézett Markra, aki felhozta ide neki ezt a sok részeget, majd muszáj volt a kezembe venni a további csevely fonalát, mert ezek a végén még elbasznak mindent, megkérdeztem a csajt, mint valami olcsó riporter, hogy milyen felkészülést igényel egy-egy ügyfél kiszolgálása, amire azt felelte, hogy attól függ, mennyi eszközt és jelmezt igényel a kérés, de ha valaki netán a domina nemes szarát kívánná szétkeni magán, akkor max egy nejlont terít csak le, hogy utána minél kevesebb takarítanivalója legyen, aztán ha az ügyfél úgy kívánja, beletapos a saját mocskába, amit a vendég szépen lecumizhat a lábáról – a domina látta, hogy nem haladunk, ezért Markot félrehívta és megbeszélte vele a koreográfiát, amit előre közöltünk vele, hamarosan vissza is tértek, mark immár pucéran, álló ceruzával, aztán Miss Princess váratlanul arra utasított minket, hogy azonnal vetkőzzünk mi is meztelenre és feküdjünk egymás mellé sorba, hassal a padlóra, mi engedelmeskedtünk, ő pedig szépen végiggyalogolt rajtunk és szidalmazott minket, utána kényelmes fotelt képeztünk magunkból a hercegnőnek, aki szépen belénk ült és uralkodott trónusán…sokáig, nagyon sokáig
 

„Szívesen olvasok műszaki folyóiratot”

Nem.

„Vonzódom a saját nememhez.”

Igen.

„Szívesen lennék énekes.”

Igen.

„Szerettem az apámat.”

Nem.

„Szívesen lennék nő.”

Nem.

„Kielégítő a szexuális életem.”

Igen.

„Voltak szexuális problémáim.”

Igen.

„Gyakran jutnak eszembe csúnya szavak”

Igen.

„Gyakran érzem úgy, hogy szétvernék valamit.”

Igen.

„Sűrűn vannak szexuális jellegű álmaim.”

Igen.

„Hiszek Istenben.”

…

Minden áldott nap őt néztem. Azt szerettem a legjobban, amikor a fürdőből visszatért, vizes haja a seggét verdeste…. Minden porcikájára emlékszem!

A szomszéd háztömbben laktam. Tudom, hogy érezte, ahogy csorgattam utána a nyálam. Tudom, hogy érezte, hogy a gondolatára verem ki a farkam.

Ahogy haza ért, vetkőzött. Előttem. Nekem! Tán még a bekapcsolt zenét is hallottam. Kívánatos, fitos kis teste, csinos csípője ringott néha egy-egy ritmusra. Ahogy a pinácskáját a világ elé tárta már kapott is fel egy törülközőt. Néha fél óra is eltelt, mire újra feltűnt. A sötét szobában vártam, hogy egy kis fénysugár érkezzen a túl oldalról. Mellbimbója égnek meredt szinte, amikor a nyitott ablakból a hideg levegő megérintette. Jól állt neki a libabőr. Miután becsukta az ablakot ledőlt az ágyra. Mindig így tesz. Ujjacskái dédelgették a csiklóját, néha-néha eltűntek a lyukban. Másik kezével a melleit dédelgette. Ilyenkor már keményen álltam, a nadrágomból előkandikált a szerszámom. Végig simítottam, lassan, minden egyes mozzanatot kiélvezve, elképzelve, ahogy belehatolok, ahogy a kis kezeivel magához húz.

Ajkai a vállait csókolgatták, ahogy feljebb emelte a csípőjét az ágyról mélyebben érezte az ujjait. Még pár pillanat, és vége a műsornak. Még pár pillanat és elmegyünk. Ujjaival megtekergeti a mellbimbóját, még egyszer-kétszer felemeli magát… Látom a kipirosodott arcát. Érzem a kiszaladt sóhajokat. Forró nedvemmel minden egyes alkalommal megöntözném!

Elernyedt végtagjai fáradtan pihentek le a puha ágyba. Ilyenek ezek a dolgos hétköznapok. Két-három perc elteltével felült, egy kendővel óvatosan megszárította felduzzadt szeméremajkait. Kedves kis inget, kislányos bugyit vett fel ezután.

Minden áldott nap őt néztem! Minden nap megdugtam volna.

arra figyeltem fel, hogy az új titkárnőm lohol utánam, és még mindig „Képviselő urazik” pedig már három napja mondom neki, hogy ne hívjon így: hívjon Lajosnak, Karesznak, Sanyinak, Lacinak, Faszinak, de ne képviselő urazzon, kávét főzni tud, de én mégis a formás valagáért tartom, reggel óta azzal basztat, hogy alá kéne írnom egy papírt, amit az ellenzék küldött, melyben egyetértek azzal, hogy elmarad az augusztus 20.-i tűzijáték,

ami először feltűnt a nevetséges alakú melle és a szörnyű anyja volt, aki ma valamiért transzvesztitának öltözött – némán ültünk a mikrobuszban és a szemüveges baszatlan csaj végig arról győzködött, hogy menjek külföldre az egyetem után, mert milyen jó az, ha az ember nem itthon van, és világot lát, mert ebben az országban nincs lehetőség, pedig ma már háromszor a szájába rágtam, hogy nem megyek, mert túl sok minden köt ide, de ő meg sem hallja, mert csak az kering a fejében, amit a felhajtott gallérú rózsaszín Lacoste pólós buzi haverjaitól csipegetett össze,

„Na jól van” – mondom és kihúzom csillogó farkam a húsos punciból.

„Most az lesz, hogy tövig bekapod a faszom, és addig baszom a torkod, míg okádnod nem kell.”

Bután néz. Nem érti.
Muszáj röhögnöm rajta.

A szomor fellengzős hangjai szálltak a sötét, nedves éjszakában. A füst itt-ott még őrülten kavargott, és eggyé állt a ködpamacsokkal, hogy zavarba hozza az arra járó embereket.

Hajnal van mikor megriadok. Mély álomból ver fel valami. Első pillanatra tudom hol vagyok. Mindig tudom. Ha a látszat csal is, mindig tudom hol ébredek, merre van a legközelebbi késem, és hogyan jutok ki az épületből ha kell. De ritka, hogy azonnal tudom ki alszik mellettem.

Nem vagyok szép. Na jó, kifejezetten csúnya se, de egyálatlán nem tetszem mindenkinek. Nem fordulnak utánam az utcán még a melósok sem. Csak néha.
Nem baj.
Tudom, hogy képes vagyok kéjt okozni és ez nekem elég.
Miért ne érhetné megrendítő, orgazmikus mámorélmény azt, aki a randábbak közé sorolandó?

Sütöttem... és elképzeltem, hogy itt vagy velem. Belenéztél a lisztes arcomba, épp most jöttél. Megállsz, nem tudod, hogy mit tegyél elsőnek. Odalépsz hozzám, kisimítod az egyik rakoncátlan tincsemet az arcomból, a fülem mögé, és megcsókolsz. Hosszan, már ki voltál éhezve, mint hosszú útról megtért vándor. Csókolózunk, vadul, kimeríthetetlenül, megfogod a hátsóm, és felraksz az asztalra. Rám nézel, én pedig rád, most veszed észre a köténykémet...