„Miattuk kötelező felszerelés valamennyi baleseti sebészeten a gyémánthegyű fúró. Lyukat ütni a pezsgős-, sörös-, kólásüvegek vastag alján. A nyomást csökkenteni. Ezek vonszolják be magukat az éjjeli ügyeletre azzal, hogy megcsúsztak a konyhapadlón, és alájuk került cukkini, teatojás, barbibaba, biliárdgolyó, villanyégő, kóbor hörcsög. Lásd még: biliárddákó. Lásd még: tengerimalac.”
- Chuck Palahniuk
[felhívás keringőre]
Van egy szaftos kalandod?Beszélj róla!
anonimsex@indamail.hu
A kis ketyere kinyújtotta nyelvét, és a művész keze a helyére rakta a
színes korongot. pár pillanat és megszólalt a zene. Mozart. elnyúlt a
fotelban, kezei a borospohár nyakát keresték. Megtalálván lágy sóhaj
szaladt ki ajkai közül, alig halhatóan, csak lélegzetként. Belekortyolt a
piros nedűbe, és élvezte a tökéletes pillanatot. Már nagyon hiányzott
neki ez az ellazulás. ez a szinte csend. ez az italozgatás... csak lágyan.
a fény bántja a szemem, mint ahogy az ondó illata, ami a párnámon tocsogott még. a szívem felgyorsult, a puncim vérrel telt meg. bántó érzés, csak mert nő vagyok- pedig minden nő kurva.
egy fasz magasodott felém, bár már enyhén löttyedt volt- mintha kifacsarta volna magát. apró kezeimmel felé nyúlok, magamhoz húzom, a döbbent szem pár mit sem zavar mohóságomban.
A színpadon pompába öltözött kreol bőrű nők hada csillogott. Csak így tudom lefesteni, a csodálat lassan túl csordul bennem, és leginkább nem a kinézetük okozza ezt. Hosszú ideje ez volt az első kubai estem, a munka poros tömege megfullasztott az irodámban. Ma este újjá születek. Ma este nincs más dolgom. Ma nem vagyok nyomozó, csak egy férfi, aki élvezi Havanna mámoros gyümölcseit.
A pénz nem boldogtalanít… Tudom, miről beszélek, ugyanis éppen most tapsoltam el 80 milliót egy orgiára. Nem egy orgiasorozatra, csupán egyetlen alkalomra. De menjünk sorba. Ha valakinek irdatlan sok lóvé szakad a nyakába, törvényszerű, hogy megőrül egy kicsit. Hiába mondod, hogy „én ugyan nem őrülnék meg, ha megnyerném a lottó ötöst!”… De. Megőrülnél. Olyan dolgokat szabadítana fel benned, amiktől még te is megrémülnél. Ezer év elfojtása szabadulna fel, hiszen immár minden fal leomlott, a határok elolvadtak, bármit megtehetsz. Képzeld el: bármit. Minél több pénz kopogtat be, annál hülyébb leszel. Az első dolog, amit megfogadtam, hogy rajtam kívül senki nem fogja megtudni, hogy nyertem. De mennyi pénz is szakadt a nyakamba? Nem nyertem olyan rettenet sokat, csak 440 milliót.
Mi történik, ha valaki nyer a lottón? Sokan bedőlnek azoknak a képeknek, amiket a Híradóban mutogatnak a kazalban álló pénzhegyről, meg azoknak a szellemes tévés anekdotáknak, hogy „ha egymásra raknánk a sok ezrest, a Holdig jutnánk”. Ez nem teljesen így van, ugyanis ez nem egy olyan pénzrakás, amit kamionnal elvihet a tisztelt nyertes. Ezek többnyire állampapírok, kötvények és részvények. Tehát nincs az Szrt. központban egy baszott nagy trezor, tele lóvéval, amibe éjszakánként fejest ugrik a Dagobert bácsi. Tehát semmi értelme zsákokkal és bőröndökkel érkezni…
(egyik kedves olvasónk talált egy pendrive-ot, amin többek között ez a kézirat is szerepel. Ez egy erőteljes pornónapló valaki életéről. Minden nap feltölt egy-egy posztot a saját blogján, hogy mi is élvezzük. Arról szól, hogy egy csaj házvezetőnőnek (cselédnek) állt egy gazdag pasihoz.)
(Üde szatíra némi abszurd humorral, egy olvasónk tollából)
Némi öklendezés után sikerült megszabadulnia terhétől. Felegyenesedett, megtörölte száját a tenyerével, kifújta az orrát a zoknijába… és meglátta a bajt!
A pólóról lejött a Kula bácsit megörökítő matrica, és ott fityegett lemálásának szomorú tényével.
- Bassza meg! – mondta, de azt nem, hogy ki bassza meg. - Most mit fog szólni a Ferdinánd, ha ezt meglátja! Annyira dühös lesz, hogy többet nem lesz hajlandó kielégíteni. Megvonja tőlem! Ott fekszik majd barátságtalanul, a fal felé duzzogva.
Nem volt mit tenni, leült zokogni az útpadkára. Mert így nem mert a Ferdinánd szeme elé kerülni.
Sírt, sírdogált. Egyszer csak fény támadt (de nem akkora) és megjelent egy zen szerzetes.
János felfigyelt rá, és csodálattal nézte.
- Can I help you? – kérdezte a zen.
János hápogott.
- Kojak…? – kérdezte naivan a kis köcsög.
- Nem…de jóban vagyunk – felelte a zen, majd mosolyogva folytatta, ahogy ezek a kedves emberek szokták – Segíthetek valamiben?
- Á, ne is kérdezgesd – jött a hagyományos mesesztereotípiával János – Lejött a Kula.
A szerzetes csettintett egyet az ujjával, és a Kula bácsis matrica hopp! azonnal visszatapadt a pólóra, úgy ahogy kell.
János ámulva, letaglózva szemlélte a varázst.
Mire meghálálkodhatta volna, a csodaszerzetes már köddé vált. Azaz, eltűnt onnan.
Épp jókor, mert nyílott a buzibár ajtaja, és Ferdinánd lépett ki.
- Mit csinálsz idekint, édes buzeránsom? – szegezte a kérdést a nyugtalanul toporgó Jánosnak
Mivel válasz nem érkezett, Ferdinánd tekintete gyanakodva siklott a János mellkasán elhelyezkedő Kula bácsi matricaemblémára. Örült neki, hogy nem jött le.
Elindultak haza, mert már kiszórakozták magukat aznap estére. Jöhet a szex. Jánoshoz mentek, mert neki jóval nagyobb volt az ágya farcsatákhoz.
Mindig János élvezett el előbb, húzta is a száját Ferdinánd miatta, ugyanis a fiúnak túlságosan érzékeny volt a makkja. Előfordul az ilyesmi – gondolta János, minden faszhasználat után, önbíztatólag.
A második menetre készülődve, Ferdinánd vágytól lihegve, ám kérdést érlelve, Jánoshoz szólt, nem tartva attól, hogy barátja esetleg megbotránkozik, mert már máskor is csinálták vibrátorral.
- Vedd elő a vibrátort, szuka! – kiáltotta Jánosra, de ezt a ’szukást’ csak azért tette hozzá, hogy a fiú jobban felizguljon. Egy kicsit azért János is szeretett alárendelt szerepben lenni…
János felállt az ágyról, kinyitotta a szexszekrényt, és azt hitte, nem lesz benne szellemnagyi.
János önkéntelenül hátralépett kettőt, mikor mégis.
- Ne rémülj meg tőlem, kis unokám! – mondta joviális, már nyugodt, kedves, sztenderd nagyi hangon – Átgondoltam a dolgokat. Toleráns leszek veled.
János megkönnyebbült.
- Hát…kösz – nem tudott értelmesebbet kinyögni abban a helyzetben.
- Sajnálom, hogy úgy neked estem a múltkor.… bárcsak jóvátehetném.
- Akkor…most már elfogadod a seggbebaszást, mint szexuális műfajt? Anélkül, hogy kölyökösszehozási akadályai vannak?
- Hát az én időmben, ott nálunk a faluban azért…
- Jaj, mama!
- Jó, jó! Basszátok egymást seggbe! Azt csináltok, amit akartok.
- És akkor most már mehet minden? – bátorkodott fel János a nagyi buzdító szavaira – Szabad szerelem, bőrtányérsapka, Freddie Mercurie-bajusz, éc?
(Üde szatíra némi abszurd humorral, egy olvasónk tollából)
Semmi sem majdnem tökéletes… Ferdinánd és János ezen az éjszakán ismét átadták magukat az önfeledt, zabolátlan szexnek. Nagyban zajlik most is a homoszexualizmus egy nagy franciaágyban.
Már többször csinálták ezt a szubkulturális műfajt szívesen.
Éjfélre már mindketten teljesen ki voltak tágulva, az ondófolyadékot pedig elvezették valahova.
János éppen szerelmesen pihegett Ferdinánd mellkasán, ezt mondva:
- Jaj, olyan jó veled homoszexualizálni. Köszönöm.
- Váljék egészségedre - nyugtázta Ferdinánd önnön teljesítményét, mosolyogva.
Alig történt ez, hirtelen egy ijesztő, áttetsző, őszes fej került képbe. János felismerte, és azt mondta rá:
- Nagyi !! Hiszen, te halott vagy ! !
Az öregasszonyszellem így ripakodott magából kikelve:
- Te gusztustalan kis szar! Mikor még éltem, s te oly kicsiny voltál! És én egy ilyen aberrált féreggel legóztam! Egy ilyennek főztem bablevest!
- Jaj, nagyi – védekezett fölöslegesen a lidércnőnek a János – félre érted! Én nem szoptam mindig ilyet…
- Ha! Kimondta! Pancser!
Ferdinánd alaposan megunva ezt a kínos közjátékot, Jánoshoz fordult érdeklődve:
- Tájékoztatnál arról, hogy mi folyik itt?
Jánosnak nem volt bőven ideje ecsetelni, hogy mi van, mert a nagyi hirtelen kitátotta hatalmas szellemszáját, és támadásba lendült. A fiúk egyszerre pattantak ki az ágyból és menekültek. A nagyi üldözőbe vette őket. A kergetőzés alatt ilyen pötyi-pötyi zene ment, pont olyan, mint ami a Benny Hill végén szokott lenni. Futottak is a nappaliból a konyhába, kamrából a fürdőszobába, vendégszobából a garázsba.
Jánosnak jó nagy háza volt.
Hol János nézett hátra, hol Ferdinánd, felváltva. Ez most nem szándékosan rímelt.
Na, amikor a János nézett hátra, látta, hogy a nagyi elmaradt. Megálltak és óvatosan körülnéztek a lakásban, hogy valóban biztos-e, hogy a szellem végre visszatért az asztrálsíkra.
Megnyugodtak: a lidérc elapadt.
Másnap János ment Ferdinándhoz baszni.
Itt legalább nincs halott nagyi – gondolta a fiú szellemesen.
A szex után János és Ferdinánd buzibárba készülődtek. János nem merte elkérni Ferdinándtól a Kula bácsis felsőjét, mert barátja azt féltve őrizte. Az volt a kedvence, ezért szinte sose hordta, nehogy lejöjjön róla a kedves figura. Gondolta János, hogy bezselézi a haját a saját pólójában. De csak nem hagyta nyugodni a dolog. Belépett Ferdinánd szobájába, ahol a fiú éppen a mellét borotválta, majd előállt a farbával.
- Ferdinánd!
A fiú felfigyelt arra, hogy elhangzott a neve, és kikapcsolta a villanyborotvát, hogy hallják egymás szavát.
- Te, figyelj – folytatta lazán, de feszülten János - …mi lenne, ha ezúttal kivételt tennél, és mégis kölcsönadnád a Kula bácsis pólódat?
Ferdinánd türelmet erőltetett magára, mert pólója kölcsönhordásának felemlegetésétől egy kicsit beidegesedett. Elkomorodva szólt így:
- Azt hiszem, ezt már egyszer megbeszéltük.
János kicsapta az ászt:
- Ha adod, akkor este azt csinálsz velem, amit akarsz….
Ferdinánd fontolóra vette az ajánlatot. Szerette, ha kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekkel, a saját fantáziájának irányelvei alapapján, azt játszadozhat, ott, és annyiszor, ahányszor csak akar.
- Te recskázol, én pedig csak nézem. Kezdetben. Aztán bekenlek bitumennel, de nem nagyon…
- Oké! – okézott közbe a buzi János.
- Hát, legyen – írta alá a verbális szerződést a vágy tollával Ferdinánd.
- Éljen!
- De egyre nagyon vigyázz – intette záradéktól fűtött hangon Ferdinánd – Le ne jöjjön róla a Kula bácsis embléma!
- Nem fog – ivott előre János a lenemjövés bőrére.
Aztán elindultak az Angyalba.
Nagyban denszelnek a tömegben, amikor odalép hozzájuk egy baromarcú srác. Pityu volt az, János degenerált egykori osztálytársa az általánosból. Az iskolában senki sem szerette ezt a fiút, mindenki verte a fejét, meg arrébb lökte a folyosón.
Na, a gyerek most felismerte volt osztálytársát, a Jánost, aki akkor nem verte annyira, mint a többiek. Végül is buzi volt, azok pedig nem verekszenek nagyon.
- Szia, János – köszöntött rá egy önmagát bíztató mosoly kíséretében.
- Szia, Pityu – ismerte fel sajnos János a barmot.
Ezen felbátorodva a Pityu májerkedni kezdett:
- Mit keresel itt? Csak nem buzi lettél?? Hö-hö!
- De…az lettem. És te?
- Hát, én fogadtam a haverjaimmal, mert már vannak nekem, és a Mátyással, hogy fogadjunk valami piába’, hogy lemerek jönni ide. A buzikhoz! Érted?
- Értem – pislogott János.
- Mert én nagy alkohol ivó lettem. Buliba járok és cigarettázom is. És már hánytam is. Buliban! És…és láttam olyan embereket, akik már láttak kábítószert közelről. Szóval, nem vagyok ám olyan tulok, mint kicsiben – kezdte dekoncentráltan, mivel a lelke mélyén tisztában volt vele, hogy az, és az is marad.
- Igen? – kérdezte János az őszinte érdeklődés legkisebb jele nélkül, és gondolatban már el is kergette a hülyegyereket.
- Képzeld – folytatta a retardált Pityu – most is kocsival jöttem. Pirossal! És már rengeteg barátnőm is volt. Három! Tudod, mennyi az?
- Ne mond! – böfögte János, mert érezte, hogy a hányinger kerülgeti, és minden körrel egyre közelebb kerül hozzá. Az este folyamán már benyakalt egy Bailey’s-t, egy Backardit meg valami köptető ízű zöld szart. Már csak egy pattanásos fejű, habzó szájú Pityu kellett ahhoz, hogy mindez felkívánkozzon.
János udvariatlanul félrelökte a bolond fiút - aki éppen azt kezdte ecsetelni, hogy most fel fog menni a színpadra és bemutatja, hogy mennyire elolvadt már kisebbségi komplexusa az iskolai terror miatt… juszt is elkaraokézza az I Will Survive-ot bátran – és szájára tapasztott kézzel rohant a kijárat felé sürgősen. Épp időben ért ki, mert a rakott káposzta már feltartóztathatatlanul körül akart nézni odakint.
Megbeszéltük, hogy lerángatjuk a csajt a pincébe és alaposan megkínozzuk. Persze, semmi maradandó (nehogy panaszkodjon a szüleinek) és látványos heg sem lesz rajta. Szegény kislány, vajon mit fog majd mondani a mamának? Szegény kislány? Pontosabban: gazdag kislány, ugyanis ezért fizetett meg alaposan két ilyen szép szál legényt, mint amilyen én és Victor vagyunk, hogy egy kis szerepjátékkal dobjuk fel azt az életet, amiből már minden izgalom kikopott. A férjétől ilyesmit nem kap, de azt hiszem, mástól sem. Mi vagyunk a profi ál-erőszak tevők, férfi dominák, mert mi tudjuk, hogyan kell ezt jól csinálni. Ezért jár a telefonszámunk körbe-körbe a gazdag öreglányok és elhanyagolt feleségek között.
Az egyik ügyfél – egy módos budai üzletasszony – egyszer azt kérte, hogy éjszaka, előre nem megbeszélt időpontban, törjünk be hozzá és erőszakoljuk meg az ágyában, majd raboljuk el tőle azt a pénzt, ami a szolgáltatásért amúgy is járna, és a nappaliban álló gránit dohányzóasztalon fog várni minket. Egy felkapaszkodott gazdag mucsai nő pedig a következő módon verte el férje tőzsdén harácsolt pénzét: az volt a feladat, hogy támadjuk meg a ház mögötti disznóólban, majd tunkoljuk bele a sárba, végül vizelettel fürdessük meg.
A legutolsó ügyfelünk egy huszonéves csaj volt - marha kövér, marha gazdag, marha szagú. Ő azt kérte, hogy tornacipőben rugdossuk végig a nappalin.
Szóval, a jelenlegi ügyfelet, egy közel negyven éves, csitrinek öltözött elhanyagolt feleséget, éppen most raboltuk el a vidámparkból. Becibáltuk a járó motorral álló furgonunkba és elhoztuk egy ismereten helyre. A házat egy ingatlanos haver adta kölcsön. Ügyfelünk ragaszkodott hozzá, hogy nem akarja tudni, hova visszük, csak kötözzük meg jó alaposan, gyömöszöljük a használt zokninkat a szájába és „sokáig furikázzunk vele”. Tettünk néhány nagy kört a célállomás körül, majd megálltunk és kirángattuk áldozatunkat. Úgy ki lett ez kötve a szerződében, mint ahogy most ő a rozsdás kazánhoz. Letéptük róla a ruhát, mindent, kivéve a fejéről a selyemzsákot, ami minden látványtól megfosztotta. Egy megtermett vibrátort dugtunk fel neki mindkét üregébe, majd amint elélvezett, elkezdtük fojtogatni. Szuszogott, nyüszögött, amikor a nadrágszíjam komolyabban összeszorult a nyakán. Egy idő után elnyugodott, egy moccanást sem láttam többé. Megfojtottam.
Gyorsan el kellett hagyni a helyszínt. Victorral a nyakunkba kaptuk a lábunkat és szaladtunk. Nem baleset volt, mi sosem bakizunk – így lett megbeszélve. Hogy az ügyfél milyen módon oldozza majd ki magát, az legyen az ő baja, de remélem, időben fog utalni.
Sosem végzünk ki senkit, pedig sokan kérik (de az nem a mi profilunk) mert szeretjük a visszatérő ügyfeleket.
[blabla]