A bár egyre kihaltabb.
Egy viszonylag tűrhető, negyvenes punci ül közvetlenül a pultnál, mellette kövérkés barátnője, előttük két pohár Pina Colada. Hangosan nevetnek, én meg közelebb lopózom, hogy érezhessem a parfümjük illatát. Melléjük ülök, rendelek egy pohár ouzo-t jéggel és mentalevéllel, majd rögtön a lényegre térek:
„Elmúlt már éjfél is, ez a hely agyhalott. Ha egyet értenek velem, szívesen hazaviszem a hölgyeket.”
Méricskélnek, majd megvetően néznek a szemembe, s megkérdik, mit gondolok, hány évesek lehetnek, mert, hogy én nem nézik ki huszonnyolcnál többnek, az is biztos.
„A korom lényegtelen. De ha már a számoknál tartunk: a farkam hossza egy híján húsz, széltében közel hat centi, és egyéni adottságoktól függően személyenként minimum kettő, maximum hét orgazmust tudok ígérni erre az éjszakára.”
Egyetlen kortyra lehajtom az italom.
Bennük akad a szó. Pofátlanul nyers őszinteségem néhány másodperc múlva undorodott dühöt vagy két, elkeseredett numerát hajt a számlámra. Még nem tudják eldönteni mit lépjenek, a vékonyabbik mintha elpirulna.
„Nos, hölgyeim?” – és menni készülök.
A táskájukért nyúlnak.
Nagyvonalúan rendezem mindkettejük számláját és együtt távozunk.
[blabla]