(Üde szatíra némi abszurd humorral, egy olvasónk tollából)
Némi öklendezés után sikerült megszabadulnia terhétől. Felegyenesedett, megtörölte száját a tenyerével, kifújta az orrát a zoknijába… és meglátta a bajt!
A pólóról lejött a Kula bácsit megörökítő matrica, és ott fityegett lemálásának szomorú tényével.
- Bassza meg! – mondta, de azt nem, hogy ki bassza meg. - Most mit fog szólni a Ferdinánd, ha ezt meglátja! Annyira dühös lesz, hogy többet nem lesz hajlandó kielégíteni. Megvonja tőlem! Ott fekszik majd barátságtalanul, a fal felé duzzogva.
Nem volt mit tenni, leült zokogni az útpadkára. Mert így nem mert a Ferdinánd szeme elé kerülni.
Sírt, sírdogált. Egyszer csak fény támadt (de nem akkora) és megjelent egy zen szerzetes.
János felfigyelt rá, és csodálattal nézte.
- Can I help you? – kérdezte a zen.
János hápogott.
- Kojak…? – kérdezte naivan a kis köcsög.
- Nem…de jóban vagyunk – felelte a zen, majd mosolyogva folytatta, ahogy ezek a kedves emberek szokták – Segíthetek valamiben?
- Á, ne is kérdezgesd – jött a hagyományos mesesztereotípiával János – Lejött a Kula.
A szerzetes csettintett egyet az ujjával, és a Kula bácsis matrica hopp! azonnal visszatapadt a pólóra, úgy ahogy kell.
János ámulva, letaglózva szemlélte a varázst.
Mire meghálálkodhatta volna, a csodaszerzetes már köddé vált. Azaz, eltűnt onnan.
Épp jókor, mert nyílott a buzibár ajtaja, és Ferdinánd lépett ki.
- Mit csinálsz idekint, édes buzeránsom? – szegezte a kérdést a nyugtalanul toporgó Jánosnak
Mivel válasz nem érkezett, Ferdinánd tekintete gyanakodva siklott a János mellkasán elhelyezkedő Kula bácsi matricaemblémára. Örült neki, hogy nem jött le.
Elindultak haza, mert már kiszórakozták magukat aznap estére. Jöhet a szex. Jánoshoz mentek, mert neki jóval nagyobb volt az ágya farcsatákhoz.
Mindig János élvezett el előbb, húzta is a száját Ferdinánd miatta, ugyanis a fiúnak túlságosan érzékeny volt a makkja. Előfordul az ilyesmi – gondolta János, minden faszhasználat után, önbíztatólag.
A második menetre készülődve, Ferdinánd vágytól lihegve, ám kérdést érlelve, Jánoshoz szólt, nem tartva attól, hogy barátja esetleg megbotránkozik, mert már máskor is csinálták vibrátorral.
- Vedd elő a vibrátort, szuka! – kiáltotta Jánosra, de ezt a ’szukást’ csak azért tette hozzá, hogy a fiú jobban felizguljon. Egy kicsit azért János is szeretett alárendelt szerepben lenni…
János felállt az ágyról, kinyitotta a szexszekrényt, és azt hitte, nem lesz benne szellemnagyi.
János önkéntelenül hátralépett kettőt, mikor mégis.
- Ne rémülj meg tőlem, kis unokám! – mondta joviális, már nyugodt, kedves, sztenderd nagyi hangon – Átgondoltam a dolgokat. Toleráns leszek veled.
János megkönnyebbült.
- Hát…kösz – nem tudott értelmesebbet kinyögni abban a helyzetben.
- Sajnálom, hogy úgy neked estem a múltkor.… bárcsak jóvátehetném.
- Akkor…most már elfogadod a seggbebaszást, mint szexuális műfajt? Anélkül, hogy kölyökösszehozási akadályai vannak?
- Hát az én időmben, ott nálunk a faluban azért…
- Jaj, mama!
- Jó, jó! Basszátok egymást seggbe! Azt csináltok, amit akartok.
- És akkor most már mehet minden? – bátorkodott fel János a nagyi buzdító szavaira – Szabad szerelem, bőrtányérsapka, Freddie Mercurie-bajusz, éc?
- Mehet!
Ferdinánd és János egyszerre örvendeztek fel:
- Éljen!!
[blabla]