talán annyival kevesebbel száguldottunk, mint ahogy a többiek tippelték, de a hetvenegyedik kilométerkőnél mégis észrevettük, hogy a zsaru mobil veszettül a nyomunkban van, tudtuk, miért szegődött utánunk, bár nem szirénázott, mégis úgy láttuk jónak – a nálunk lévő mariska két kilós össztömege ellenére – hogy lehúzódunk neki, ha akar valamit megáll, ha nem, tovább megy, nem akarunk rosszat, leálltunk szélre, a zsaru mobil meg szépen mögénk állt, ilyen törvénytisztelő állampolgárok vagyunk, a visszapillantó tükörben látom, ahogy a rendőr kiszáll, felcsapja kalapját, majd lassú, ráérős léptekkel a vezetőablakhoz sétál, én leengedem az ablakot és tompa, lazának szánt mosollyal üdvözlöm a fakabátot, aki jó napot vagy jó estét kíván és a papírjaimat kéri, miközben pókerarccal végigsasol a hátsó ülésen elhelyezkedő három cimborán, akik talán jobban be vannak állva, mint én, odaadom neki az összes papírt, amit a kesztyűtartóban találok, amiről hamarosan kiderül, hogy nem több néhány papír zsebkendőnél és gyorséttermi szalvétánál, a zsaru átveszi a szemetet, végiglapozza a pecsétes, gyűrött szalvétákat, kicsit nézegeti, majd fürkész tekintettel összehasonlítja az egyik zsebkendőn lévő igazolványképemet a pofámmal, azzal az arccal, amit már százszor le akartam vágni magamról borotválkozás közben, majd visszaad mindent, és megkérdi, hova tartunk.
- Bálba – nyögi be valamelyik hülye hátul.
- Aztán milyen bálba? – kérdezi a zsaru, és reméltem, hogy egyik idiótának sem jut eszébe válaszolni és gyorsan továbbmehetünk, de nem így lett:
- Vámpírbálba!
- Nofene, olyan is van? Maguk tán vámpírok?
- Igen, de nem ám hagyományos vámpírok, hanem robotvámpírok vagyunk, android-Draculák.
- … és szívnak vért? – kérdi a rendőr.
- … csak hobbiból. Leginkább az olajat meg a microchipet szeretjük. Protein és acél: ebből áll testünk.
A rendőr nem adta fel, túl kíváncsi volt és arcán őszinte érdeklődés váltotta fel a kezdeti gyanakvást:
- … és szaporodni tudnak egymás közt? Úgy értem, össze tudnak hozni közös utódot… szexuális kapcsolat által?
- Ha nagyon akarunk. De leginkább hagyományos módon szaporodunk, tehát ha megharapunk valakit, abból automatikusan robotvámpír lesz. Ennyi elég nekünk.
A rendőr erre egy kicsit hátrahőkölt, majd elővette zseblámpáját, és gumibotjával keresztet formált maga előtt, jó utat kívánt és tovább engedett minket, amikor már messze jártunk tőle, akkor sem röhögtünk fel, némán ültünk egészen a célig, Miss Princess domina stúdiójáig, ahol fétis szerepjátékok, perverz-bizarr örömök vártak ránk, kínzás, megalázás, mocskos-trágárságok, herén rúgás, hajhúzás, hajtépés, mellbimbók átszögelése, herekötözés, cigaretta elnyomása testen, mellbimbón és szájba hamuzás, természetesen a hagyományos dominás játékok sem hiányoznak a kínálatból, a gyengétől a nagyon durva szintig, megalázással, fájdalommal, veréssel, kínzással; fétis-anális játékokkal, lábimádással, gumi-vagy igazi ököllel, szerepjátékok és különféle szituációs játékok (tanuló-tanárnő-igazgatónő, csalfa férj-feleség-szerető) vártak ránk: állítólag van a csajnak egy bőröndje, amiben egy mell vagy könyök van, de ez most mindegy is, nem jelentkeztünk be hozzá, mert útközben jutott eszünkbe az egész, így ha éppen nincs senki alatta, vagy az ostora végén, akkor megkérjük, hogy fogadjon minket soron kívül, de aztán úgy döntöttünk, jobb, ha felhívjuk - mialatt Mark a csajt hívta, mi végig kuncogtunk, mint a csintalan gyerekek az első csoki lopás után, amikor a csaj felvette, Mark intett, hogy csendesedjünk el, hamar meg is beszélték, így húsz perc múlva már egy lépcsőház harmadik emeletén caplattunk, csengettünk, az ajtó kinyílt és ott állt a csaj, vörös parókában, igen ez jól látszott, ráadásul elég kapkodva szerencsétlenkedte a fejére, mert csálén állt rajta, biztos mi ébresztettük fel, vagy éppen tévézett vagy fürdött, fasz tudja - bevezetett minket a stúdiójába, ahol a fizető vendégek szenvedhettek, nyalhattak, tekereghettek, feszülhettek egy-egy szeánsz alkalmával, az egyik hülye nem bírt magával és benyögte, hogy robotvámpíroknak van-é valami kedvezmény, a csaj eleinte nem értette, félig kérdőn, félig zavartan nézett Markra, aki felhozta ide neki ezt a sok részeget, majd muszáj volt a kezembe venni a további csevely fonalát, mert ezek a végén még elbasznak mindent, megkérdeztem a csajt, mint valami olcsó riporter, hogy milyen felkészülést igényel egy-egy ügyfél kiszolgálása, amire azt felelte, hogy attól függ, mennyi eszközt és jelmezt igényel a kérés, de ha valaki netán a domina nemes szarát kívánná szétkeni magán, akkor max egy nejlont terít csak le, hogy utána minél kevesebb takarítanivalója legyen, aztán ha az ügyfél úgy kívánja, beletapos a saját mocskába, amit a vendég szépen lecumizhat a lábáról – a domina látta, hogy nem haladunk, ezért Markot félrehívta és megbeszélte vele a koreográfiát, amit előre közöltünk vele, hamarosan vissza is tértek, mark immár pucéran, álló ceruzával, aztán Miss Princess váratlanul arra utasított minket, hogy azonnal vetkőzzünk mi is meztelenre és feküdjünk egymás mellé sorba, hassal a padlóra, mi engedelmeskedtünk, ő pedig szépen végiggyalogolt rajtunk és szidalmazott minket, utána kényelmes fotelt képeztünk magunkból a hercegnőnek, aki szépen belénk ült és uralkodott trónusán…sokáig, nagyon sokáig