ami először feltűnt a nevetséges alakú melle és a szörnyű anyja volt, aki ma valamiért transzvesztitának öltözött – némán ültünk a mikrobuszban és a szemüveges baszatlan csaj végig arról győzködött, hogy menjek külföldre az egyetem után, mert milyen jó az, ha az ember nem itthon van, és világot lát, mert ebben az országban nincs lehetőség, pedig ma már háromszor a szájába rágtam, hogy nem megyek, mert túl sok minden köt ide, de ő meg sem hallja, mert csak az kering a fejében, amit a felhajtott gallérú rózsaszín Lacoste pólós buzi haverjaitól csipegetett össze, akiknek az egész élete kirakat, sótlan és megtervezett, mint egy reklám, megfordultam, egyenesen a hátsó ülésen fetrengő lányra néztem, aki olyan szemérmetlenül szétvetette a lábát, SMS-ezés közben, hogy jól láthattam a bugyi hiányát, persze ő észre sem vette, nem vett ő észre már jó ideje semmit, odavakkantok neki, hogy: „okoska, ha nem hagyod abba, kilöklek a kocsiból, majd visszatolatok, átmegyek rajtad hatszor, végül a laposra gyúrt tetemeddel fogok szeretkezni éjfélkor a Főtéren ökörsütés közben” erre ő elcsigázottan rám néz, majd azt kérdi: ”a ’szarevő’ egy szó vagy kettő?” - nem válaszolok, előre fordulok, megérkeztünk, leállok a lakópark előtt – kiszállunk itt, a kocsival, majd beáll a portás, ahogy mindig, a csaj anyja már dél óta lebegett, nem tudom, mit tolhatott, lehet, hogy csak sima vodka volt, de nagy a gyanúm, hogy rájár a lánya füvére is, mindhárman kikászálódunk és elindulunk befelé – „Van egy cirádás antik balta a kandalló fölött, láttátok már? – kérdem tőlük a lift előtt szórakozottan – azzal foglak felhasogatni titeket” nem figyeltek, nem hallották, lehet, hogy nem is mondtam, valami hülye fesztiválról beszélgettek mögöttem, ahol fellép valami nyálas kis köcsög, akire mindketten kíváncsiak voltak… elegem volt belőlük, eddig tartott, odabent áporodott szag fogad és valamiért eszembe jutott az a londoni modell csaj, aki egy taxiban olyan profin felállította a répámat, egyetlen ujjal, totál benyomva, azt sem tudtuk, hova megyünk, amíg ki nem derült, hogy a kikötőbe, ugyanis a taxis megkívánta a csaj ékszereit, amik többet értek, mint az autó, amiben ültünk, egyszer csak azt vettük észre, hogy a kocsi egy kietlen területen fékez, de annyira be voltunk állva, hogy nem is tűnt fel, amíg a sofőr ki nem nyitotta az ajtót és ránk nem parancsolt, hogy szálljunk ki, pisztoly villant a kezében – áltaxis volt, rablóféle – arra utasított mindkettőnket, hogy vetkőzzünk meztelenre, majd pakoljuk az orrunk elé hajított zsákba a ruháinkat, cipőnket, zokninkat, mindenünket, de leginkább a csaj a rubinjait – mindketten tök pucérok voltunk, a csaj folyamatosan zokogott, még akkor is, amikor a rabló taxis féklámpái eltűntek a távolban és már csak egy sirály meg egy távoli komp ködkürtje felelgettek egymásnak – észrevettem, hogy áll a faszom, pedig erősen mart a Brit hideg, átöleltem a csajt és smároltunk, lefektettem a koszos betonra és baszni kezdtünk – igen, rendesen be voltunk még állva ahhoz, hogy csak reggel fogjuk fel a történteket - „Nézzétek, két vadmókus éppen itt szeretkezik az ablak előtt! – lelkesedik a csaj az ablaknál, mire a túlsminkelt, túlöltözött anyja is odavánszorog, fitymálva megszemléli őket és bölcsen annyit mond: „Hagyd a mókusokat!” majd böfög és leül az egyik pamlagra, nem tudom, miért akarom pont ma lemészárolni őket, amikor már számtalan lehetőség lett volna rá, de az biztos, hogy az anyjával kezdem, lecsapom a végtagjait, hogy rendesen kivérezzen a törzs, majd a bejárati ajtó melletti falra kenődött, menekülés közben elesett csemetéjét a lábánál fogva visszavonszolom és megbecstelenítem a földi porhüvelyét az anyja maradékán, nem sport ez, művészet, lehet, hogy még ma megteszem, de lehet, hogy elnapolom, attól függ, mi lesz a vacsora, de a legidegesítőbb, hogy nem is tudom, kik ezek ketten, honnan jöttek és kihez tartoznak, pedig józan vagyok: két idegen – pontosabban három