Nem vagyok szép. Na jó, kifejezetten csúnya se, de egyálatlán nem tetszem mindenkinek. Nem fordulnak utánam az utcán még a melósok sem. Csak néha.
Nem baj.
Tudom, hogy képes vagyok kéjt okozni és ez nekem elég.
Miért ne érhetné megrendítő, orgazmikus mámorélmény azt, aki a randábbak közé sorolandó?

Valamikor nagy kan lehetett, a többiek Ficsúrnak szólítják. Mielőtt még szétitta volna az arcát, bizonyosan jóképű, vonzó, daliás fériember volt. Olcsó poénjaival, cigidobálós-elkapós trükkjeivel szédíthette az éva vermuttól kipirult pofikájú lánykákat.
Most is ezt csinálja.
Csak én éva nektárja helyett a zwack féle elixírt döntögetem magamba, miközben jót szórakozok megkopott bohócjelmezén.
Nem is tetszem neki.
Ő se nekem.
Mégis összecsillog a szemünk. Mindkettőnkében van még valami parázsos mágnes. Tök jó.
Na virágszálam, ezt figyeld!
Valami fémvázra van építve a fogsora, vagy nem tudom, de ilyen drótszerű tákolmány tartja össze a porcelánhéjakat a szájában, amikkel most egy üveg sört készül kibontani.
Bassza meg, tegnap még esküszöm sikerült. Elhiszed, virágszálam?
El persze, jól van hagyjad már. Niki, nyisd már ki neki légyszi.
Jó nagyokat kortyol, feléig leissza.
Azt mondja fáj a háta. Öregszik. Semmi sem a régi már. Valószínűleg kissé letörte az attrakció kudarcba fulladása. Szegény. Egészen elsajnálom.
Megmasszírozzalak?
Erőteljesen belefúrom az öklömet a lapockái közé. Atyaég, hogy nyög. Tele van fáradt görccsel a teste.
Te virágszálam, nem baj, hogy áll a faszom?
Nem baj.
Hadd álljon.
A nyakát dörzsölöm a tenyeremmel. Tiszta szőr az egész. Úgy tűnik a fülét borotválja, mert szúr, ahogy morzsolgatom.
Csak jajongani, sóhajtozni tud. De jó neki. Nekem is.
Hirtelen felémfordul, belül drótos száját enyhén kitátja és az enyém felé nyújtogatja.
Finoman megnyalom a nyelve hegyét. Úgy magához szorít, hogy elakad a lélegzetem, rátapad a számra és vadul körözni kezd nyelvével a beszélőüregemben. Poshadt sör íze van.
Azon gondolkodom, hogy a nyelvét is borotválja-e vagy csak a lepedéktől ilyen érdes. Már mindenemet falja, hörögve lélegzi tele nyakamat, vállamat, az arcomat, már attól félek be fog kapni és lenyel egészben, hogy majd belülről szophassam.
Közben folyton beszél. Hogy ő már tíz éve nem is, meg, hogy neki ilyen még nem volt, meg, hogy ő amúgy a szőkéket szereti nem is érti, mi van vele.
Néha-néha visszalefetyelek a nyakába vagy a szája sarkába és az ingét gombolom kifelé. Baszki ez egy orángután. Belefúrom a fejem a mellkasába, csukott szemmel szagolom, mélyen beszívom az orromba megszeppentő, múltbéli, férfiszőr illatát. Most kezd el lüktetni a pinám.
Le akarja húzni a pólóm de nem hagyom. Érdekli is őt már, szerintem annyira bevadult, hogy egy betonbugyin keresztül is megbaszna.
Nem akarok dugni vele. Azt csak szerelemből szoktam de ez most asszem nem az.
Nem érti mit kéretem magam.
Kéreti a halál, csak olyan undorító vagy bazdmeg, hogy nem akarlak befogadni. Persze ezt nem osztom meg vele, nem vagyok bunkó egyáltalán.
Nem erőszakoskodik, csak kér. Vagyis inkább már könyörög.
Nem teheted ezt virágszálam. Ne csináld ezt velem.
Durván belenézek a szemébe. A meredező, éhes, kínlódó faszát látom benne. Kell nekem.
Letérdelek elé és kirángatom retkes alsógatyájából feladatomat. Reszketve elengedi magát, előre elalélva várja a jót.
Nem nyúl hozzám, fél, nehogy egy rossz mozdulattal megtörje odaadásomat. Csak liheg, lüktet és remeg egész lénye.
Elgyönyörködöm a megdöbbentő vastag emberhúsban. Mennyire él, mennyire mozog, mennyire akar. Már elő is bújt, itt van, engem vár. Csak engem.
Először cicázósan, csak épphogy ismerkedve meg-meg nyalintom, rendre felszisszen, ahogy nyelvem hozzáér brutális, golyó makkjához.
Siettetné már, hogy eltűnjön a farka a számban, seggét befeszítve tolja csípőjét előre. De még nem engedem. Csak lágyan bekapom, megszívom, aztán lassan, kicsit cuppantva kiengedem. És megint. Bekapom a farkát, megszívom, cuppantom, kiengedem. Hány napos mosdatlanságot tisztogathatok épp róla, nem tudom.
Végre kezdi a fasz átvenni a szám ízét, így már egyre kevésbé öklendeztető a folyamat.
Szopjál már!
Szólít fel könyörgőn és oly szelídnek tetszik ez a biztatás, hogy eldöntöm, nem kínozhatom tovább.
Rendesen megmarkolom a tövénél, és ráhúzom az arcomat. Benyelem ameddig csak bírom, nem nehéz, mert elég rövid a farka, most ez pont jó így. Már meg meri fogni a fejem, finom hevesen mutatva utat a kellő ritmushoz. Szoplak, szoplak, szoplak, mantrázom közben, hogy tényleg érezze, jót akarok neki. Egyre hangosabban nyög, szerintem a torka már biztos elélvezett és nem sok van hátra a geciáradatból sem, érzem, hogy egyre keményebb, annyira feszül az egész, hogy talán még a fejem is vele együtt fog robbanni.
De jó szopni, nyelni téged. De kegyetlen, szar, finom vagy. Biztos lehet egy csikló féle szerv a számban is, mert olyan kurva izgató ezt csinálni, hogy már olvad a hüvelyem, úgy érzem az egész testem ki fog folyni magamból a pinámon keresztül.
Az egyik hátsó fogamból le van törve, félek, nehogy megsértsem rettentő ütemesen szájamba baszó faszát, igyekszem nyelvemmel körülölelni és minél erősebb vákuumot varázsolni, hogy biztonságban belémlövelhessen.
Annyira szorítja a fejemet, hogy már bezsongulok de jól esik a figyelmesség, hogy nem húzza a hajamat egyáltalán. Faszául tud szopatni.
Fölnézek rá, látom kéjtől betorzult arcát, levegő bennszorul, aztán, mintha lelkét akarná fölhányi a Jóistenhez, akkorát nyög hangosan miközben ömlik a meleg, hányinger ízű, lüktető gecije a számba. Képtelen vagyok lenyelni basszameg, pedig úgy volna szép, mégse megy. Kedvesen visszaengedem az extázis aromájú váladékot, hagyom, hogy kicsorogjon pihegő farka mellett utat találva magának, a szám szélén.
Mohón nyalogatom még fáradt, puhuló pöcsét, kenegetem rajta nyelvemmel a gecit. Kicsit fölhajtom az ernyedéket és módszeresen megszeretgetem a heréit is, csókolózom velük. Egy utolsó, lágy-nedves, tocsakos puszit lehelek még szelíden nyugvó, kifacsart farkára.
Örülsz, mi?
Buborékos bonaquával picit meglocsolom ölét, papírzsebkendőket szedek elő táskámból és előtte kuporogva megtisztítom őt minden tüzes nyomtól, mielőtt még ragacsos keményre száradna rajta a szőrtenger.
Visszacsomogolok mindent oda, ahova való.

Nem vagyok szép. Tudom jól. Ez van, mit csináljak?

determina nightingale