anonim [szexfüggők]

álmodozva nézte a fehér falra aggatott absztrakt festményeket, egy avantgárd neoprimitív posztmodern festőművész szárnynélküli szárnyas oltárát, amit magának emelt, vagy tán az Újévi fogadalmának állított, miszerint szűnni nem akaró kitartással megfogadja, hogy minden káros szokásával felhagy, és ezután inkább csak lefesti őket, mert így sokkal biztonságosabb, mint Irene a hepatitiszes délelőtti prosti, továbbá megfogadja, hogy a jövőben nem szívesen fog festeni képet örömszajhákról, mint ahogy kohászokról sem, vagy vonatkerék-kopogtató, hagymaszagú, harcsabajszú munkásokról sem, akik nem tudni, miért és mióta kopogtatnak kereket – a csaj istentelenül kívánatos volt és szemmel láthatóan hiányzott róla minden, amit bugyinak nevezhetünk: olyan volt két szép combja, mint egy vadító páros installáció, ami már alig várja, hogy beárazzák és a sok kultursznob elé aggassák (akik behugyoznak, ha egy műtárgynak csúfolt, fejetlen szutykos játék babát vehetnek vagyonokért) odaléptem hozzá, és eljátszottam, hogy nem ismerem, rám nézett, és láttam, hogy benne van a játékban, tíz perc múlva már a lakosztályában voltunk, és megkértem, hogy legyen szíves a kádba fojtani engem, ő megragadja a galléromat és a kád elé penderít, a kád félig tele illatos vízzel, élvezet lesz benne megfulladni, sajnálni sem fog senki - belehajolok a kádba, ő pedig a pucér lábával lenyomja a fejem a víz alá, talán a galéria megnyitó előtt ebben a vízben mosta a modern műalkotásnak is beillő borotvált muffját – amikor végre elernyedtem és tele lett az orrom-szám vízzel, ő kihúzott és az arcomba ült, hogy befejezze azt a gyilkos munkát, amit a víz elkezdett, én, frissen fulladt vizihullához méltatlanul, bőszen nyalni kezdtem a puncogóját, legszívesebben tényleg belefulladtam volna, és hirtelen eszembe jutott, milyen jó volna epret gyömöszölni a buja pinaságba, de annyit, olyan irdatlan mennyiséget, amitől már láthatóan felpüffedne az altája, és a gyümölcssaláta kisvártatva robbanásszerűen távozna belőle, amint a hüvelyizomzat eléri a limitet, bele az arcomba - a gondolatra még erősebben nyaltam, fúrtam bele az orromat, mire ő kezdetben kéjesen sóhajtozott, majd megfeszülő derekából arra következtettem, hogy erőt gyűjt és egyre fokozódó állati üvöltéssel fog elélvezni, ami hamarosan be is következett, rám borult, rám zuhant, mintha hátba lőtték volna, majd kiszívta a nyakamat – felöltöztünk és lifttel visszamentünk a földszinten lévő, nyüzsgő galériába, hátha elcsípünk még egy ingyen koktélt, kis buzis esernyővel, odakint szakadni kezdett a forró Los Angeles-i eső, elmosva a lassan guruló sárga taxik féklámpáinak kuplerájos vörös fényét