Hazamegyek, lebaszom a táskám az ágy mellé, leülök, lehúzom a sliccem, előveszem a farkam és elkezdem verni.

Korábban meglazított nyakkendőmet egyre szorosabbra húzom.

De finom így.

Leveszem a zakómat, a nyakkendőből is kibújok.
A kendőre erősebb hurkot kötök és a nyakamba veszem, másik végét a kilincsre erősítem és letérdelek. Hangyányit előre dőlök, s mikor már elég erős a szorítás folytatom a maszturbálást.

Az oxigénhiánytól eufórikus állapotba jutok. Dobhártyám robbanásra készen, szemgolyóim a szétfröccsenés határán, a fejem vörös, a nyelvem töve kiég, az egész testem a kéj birtokában, agyamban üresség és üvegszilánkos káosz. Végre együtt érezhetek Villonnal:

"Egy jó öles kötéllel nyakamon,
Immáron seggem súlyát latolom."

Egy megkevert kártyapakli vagyok.

A tűzben gyönyörködő makk ász.

Az orgazmus frenetikus, óriási és hosszú percekig tart.
Végül leheveredem picit, közvetlenül a padlóra fröccsent ondó mellé.

Jó így.