Kurvára elegem van.
Ebből a kibaszott életből, ebből a tetves, nyomorék Európa-tudatból, ebből a herén rúgott, fasszopó magyarságból, ebből a geci BKV-ból.

A hetes buszon nyomorgok.

Egy seggbebaszott buzi éppen hozzám dörgöli méretes, meredező faszát. Nincs rajta alsónemű, szövetnadrágján keresztül érzem, hogy a fitymája teljesen hátrahúzódott. A gennyes homi talán még zsidó is.

Legszívesebben megfordulnék és megfejelném azt a görbe orrát, de úgy, hogy az agyveleje is kicsorogjon. Tiszta erőből tépném le fejbőréről a haját. Sikoltana, oh sikoltana közben.

Elküldeném a kurva anyjába vagy, hogy takarodjon a modoros blogra a többi elbaszott humort mímelő közé, akik azt hiszik, hogy megváltják a világot gyenge lábakon álló kategóriáikkal, amelyekbe mindenkit beletuszkolnak nemtől, fajtól és vallástól függetlenül.

És oh, de viccesek, röhögés közben a túrót is felköhögöm a fitymám alól.

A legdühítőbb az egészben, hogy az én faszom is lüktet. Könyökkel próbálom gyomron baszni a zsidót, de nem sikerül, mert túl ügyesen tapad egyre izzadó hátamhoz.

Végre a Blahához érünk, mind a ketten leszállunk és én szembe fordulhatok ezzel a tetűvel. A szám széle remeg a dühtől, de nem bántom. A tárcámhoz nyúlok és oda adom neki dombornyomásos névjegyem.

„Szombaton ráérek” – mondom, majd elsietek, mintha fontos dolgom lenne.

Tudom, hogy nem fog eljönni.

Az ilyenek bujkálnak a világ elől, tömeget keresnek, passzos gatyát húznak, idegenekhez dörgölőznek és végül a nadrágjukba élveznek.

Erről szól az életük.

És a maguk elbaszott módján csodálatosan gyönyörű mind…