Meztelenül ülök a konyhapadlón, lábaim előre nyújtva, hátam a falnak támasztom. A konyhakő hideg, golyóim egészen összementek tőle.
Ő a hűtő előtt áll, szintén pucér, mellbimbói kacéran merednek előre. Néhány perccel ezelőtt a seggében és a pinájában egy duplaágú műfasz feszült, szájában pedig egy igazi, a sajátom. Mikor előrukkoltam az ötlettel először furcsán nézett, majd megláttam a szemében azt az őrült csillogást.
Fantasztikus volt.
A padlón ücsörgök és rágyújtok egy cigire. Szemeim a lány világos bőrén legeltetem. Tökéletes alakja van, színe, tapintása egészen babaszerű. Mesés puncija elviselhetetlenül professzionális, mint egy puha, finom álombarlang.
Majd’ megszakadt a szívem, miközben dugtam.
Egy vékony csomag három az egyben kávét szorongat a kezében. Próbálja kinyitni, de nem sikerül. Tépi, de kis keze lecsúszik, harapja, de a ragasztás nem enged. Elővesz egy kést és elkezdi vagdosni a szélét. Leteszi a hűtőre, és úgy húzgálja a pengét fel-alá, mintha fűrészelne. Tíz perc is eltelik így.
A tasak nem nyílik.
Hosszan nézem ezt a tehetetlen kis csodát a konyhámban. Szívok egy óriási slukkot és mélységes mélyre tüdőzöm. Végül a kávészacskó kitárulkozik – talált egy ollót az asztalon – s ő büszkén kérdi, hogy iszom-e én is.
„Én már túl vagyok rajta édesem.”
És úgy vigyorgok közben, mintha engem ünnepelnénk.
[blabla]