Azt álmodom, hogy bedugom a seggébe az ujjam. Az ágyneműn három galacsin zöldes-barna szardarab, az orromban spenót és fokhagyma illata. Hánynom kell, lenyelek egy keserű darabot nehezen visszaöklendezett vacsorámból.

Valamiért kívánom ezt a ribancot.

Olyan tág a segge, mint a vaginája. Ilyet még soha életemben nem tapasztaltam. Aztán persze eszembe jut, hogy ez csak egy álom, ha akarnám meg is ölhetném, nem lenne semmilyen következménye. A farkamat a szájába tolom, közben lesem méretes pináját. Óriási szeméremajkai, mint két hatalmas vitorla csüngnek egészen a seggéig. Két, fityegő, húsos lebernye. Talán szétbaszták, talán így született.

Szarok rá.

Egy emeletes ágy felső szintjén fekszünk, ami azért is furcsa, mert sohasem volt ilyen ágyam. Gyerekeknek való, félnék hogy lezúgok.

Félnék hogy megdöglök egy elhibázott mozdulattól.

Éppen szájbabaszom a tágseggűt, mikor benyit egy pincér a szobába. Megkérdezi, nézhet-e minket. Hát persze, hogy nézhet, tőlem akár ki is verheti. „Van itt egy kis szar” – mondom hányavetin, de csak legyint és pipiskedve kukkolja a golyóimat. Szétteszem a lábam, hogy minél jobban láthasson. A fickó elkezd tapizni, miközben a nadrágjában nyúlkál.

Furcsa érzés.

Sikoltva ébredek.

Nem is értem.