Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

[about us]

„Miattuk kötelező felszerelés valamennyi baleseti sebészeten a gyémánthegyű fúró. Lyukat ütni a pezsgős-, sörös-, kólásüvegek vastag alján. A nyomást csökkenteni. Ezek vonszolják be magukat az éjjeli ügyeletre azzal, hogy megcsúsztak a konyhapadlón, és alájuk került cukkini, teatojás, barbibaba, biliárdgolyó, villanyégő, kóbor hörcsög. Lásd még: biliárddákó. Lásd még: tengerimalac.” - Chuck Palahniuk

[felhívás keringőre]

Van egy szaftos kalandod?Beszélj róla! anonimsex@indamail.hu

[cinkék]

anál (8) brutál (13) duci (2) fasz (4) hetero (25) kaland (21) kommentből (1) kukkolás (1) kutyapóz (2) maszturbálás (4) meleg (7) mese (15) műfasz (1) nyalás (2) pszicho (2) punci (8) romantika (7) segg (4) szerelem (6) szopás (17) terápia (2) zene (1)

[blabla]

Egy pedofil vallomása

2010.05.28. 08:27 | Firewalk | Szólj hozzá!

A szülei éppen nem voltak otthon, én pedig gazdagék füvét nyírtam. A mit sem sejtő kislányt először a hátsó kertben álló „régi ház” előszobájában kaptam el, melyből beláttam a romos nappaliba, ahol már évek óta le volt szakadva a roló: egyszerre volt káprázatos és vészjósló, ahogy szállongó porban fennakadt a lyukakon beszökő napsugár… mintha Isten országából származott volna. Megijedtem, amikor a lány nem ellenkezett. Egy cseppet sem. Várta. Akarta. Szinte belefulladtam a szőrtelen, fejletlen picsájába, és oly vehemensen nyomtam bele az orrom, mint a kutya. Szerettem volna, ha egy kicsit nyüszít. Fájdalmat akartam okozni neki, mert megérdemelte.

A kislány bátor volt.
A kislány telhetetlen volt.
A kislány mindig nézett, ahogy félmeztelenül nyírom füvet a kúria száz holdas parkjában, ő meg csak az ablakban ült és cigarettázott. Amikor a pillantásunk találkozott, flegmán felém fújta a füstöt. A lány valójában 19 volt, de egy fejlődési rendellenesség miatt 14-nek látszott. Ha nyár volt, idétlen, tarka és meglehetősen bolond ruhákat hordott, pedig a Prada-t is bőven megengedhette volna magának: az apja jól keresett a zsidó vezérkarban, az anya meg a pénzmosásból. Nem is család volt ez, egyenesen klán. Hat könyvkiadó, két tévétársaság, 1 napilap – ez volt a birodalom.

Az első alkalommal az előszobában estem neki (vagy ő nekem?) majd beküzdöttük magunkat a nappaliba, ahol fehér lepellel letakart antik bútorok közt, a poros szőnyegen folytattuk. Többször kérte, hogy üssem meg és köpjem le, nevezzem ribancnak, ami nem lett volna furcsa kérés, ha nem az első alkalommal csináljuk. Romlott volt ez a lány. Alkata vékonyka, teste és melle fejletlen, egy-egy pillanatra lelkiismeret-furdalást is éreztem. Félelmetes, mit ki nem bírnak ezek a kis perverzek – akarta hogy verjem. Nem voltam képes tiszta erőből megütni a lányt, hiszen mit mond majd anyunak „elestem az egyik kerti törpében”? Inkább csak paskolgattam szép, sápadt valagát. Az egész inkább nekem volt trauma, és ha nem lettem volna annyi idős, amennyi vagyok, hát most lenne mit mesélni a pszichiáteremnek. Inkább ő rontott meg engem. Egyszerre volt angyal és vámpír. Az utolsó hasonlat nem véletlen, ugyanis – miután együttléteink rendszeressé váltak – gyakran játszottunk a menstruációval. Hagyta, hogy a vér komótosan végig csurogjon a lábán, amikor pedig elérte a padlót, ráhajolt a régi sparhertra, én pedig seggbelátogattam.  

Úgy tizenhat éves korukban a nők elromlanak. Mennyire gyűlölöm ezt! Csak egy fasz voltam neki, akitől azt akarta, hogy teletöltse. De jó lenne, ha minden nő kislány maradna: akkor még nem hazugok. Egyszerűen tisztaságra vágyom, egy kedves kislányra, akivel játszhatok, de cseveghetek is. Ramónának hívták. Tipikus ribancnév. Testének illata már-már áttetsző, fehér, légies. Ramóna egy vámpír volt. Mágikus, szende szűzi csáberő, de belül a 120 éves vénséges vérszívó lapul. A teste hiába volt fejletlen, a szemében hosszú évszázadok égtek.
Egyszer hangosan nevetve élvezett el. Mit nevetve?! Röhögve, hahotázva, kacagva, mintha Istent gúnyolná, vagy diadalmas tort ülne ellensége sírja felett. Egyszer megütöttem. Azért, mert túl sokáig nevetett. Úgy éreztem, rajtam nevet. Nem akartam pofon vágni, de kihozta belőlem. Ő nem esett zavarba, és a nevetést is csak egy pillanatra hagyta abba.
Már nem dolgozom náluk.
Sajnos egyre többet kaptam magam azon, hogy fejszékről és feldarabolt Ramónákról fantáziálok. „Karót a szívébe!” - ahogy szétkenem a falon az egész nőt. A fejét levágnám és a kútba dobnám, a testét viszont lehet, hogy felfalnám, de lehet, hogy elégetném….
Egészségtelen volt már a légkör.
Mit akar a nő?
Vagy Ő?
Nos, ő az a nő, aki a modern divatpinákkal ellentétben, tényleg nem akar semmit… megmaradt az eredendő bűnben. A félreértett, büszke női öntudat!

Címkék: brutál kaland

A bejegyzés trackback címe:

https://sexualaddiction.blog.hu/api/trackback/id/tr132037244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása