Egy büdös, mosdatlan, hajléktalan ribanc csoszog a villamoson. Erőteljes hónaljszagot áraszt, pofájából savanyú lehelet tör elő.

„Kérem segítsenek egyedül nevelem hétéves gyermekem munkahelyemről kirúgtak jobb lábam nyomorék kenyérre kell a pénz egy kis apró is kisegít ebben a nagy szegénységben.”

A kurva anyád.

Tőlem jobbra egy seggfej azt mondja, hogy tud egy jó takarítói állásról az ötödik kerületben, de ez a retkes megélhetési turista ügyesen hárít. Vastag bokáját mutogatja, hogy mindenki láthassa mennyire nyomorék. Persze csak ruhán keresztül látni, de ennyi épp elég, hogy az emberek elforduljanak. Mikor már egészen közel ér hozzám, halkan a fülébe súgom:

„Adok tízezret, ha feldughatom az öklöm a vaginádba.”

Először bután néz, mint aki nem érti a dolgot, aztán rájövök, hogy csak arra vár mikor szállunk már le erről a tetves járműről. Végre sziszegve nyílik az ajtó, elindulok, ő meg leszegett fejjel kullog mögöttem. Hátra szólok, hogy tartsa az öt méter távolságot, mert okádnom kell a bűzétől.

Húsz perc és otthon vagyunk, utasítom, hogy vetkőzzön meztelenre.

„Na és hogy hívják a kölyködet?”

Azt mondja, hogy Ronaldó a neve, hét éves és napok óta nincs mit ennie. Egy gumilepedőt teszek az ágyra, majd rálököm ezt a mosdatlan, csesznye szardarabot. Csak most látom, hogy a bokája teljesen ép, a földön két párral több zokni hever a kelleténél. Gumikesztyűt húzok, ő szétteszi a lábait.

„Tudom, hogy hazudsz baszdmeg.”

Az anyja életére esküszik, hogy igazat mond, én meg feldugom a mutatóujjam a szőrös, büdös pinájába. Ki-be húzgálom kicsit, majd felcsusszantom mellé a középsőt is. Nyögni próbál.

„Kussolj ribanc!”

A gyűrűs ujjam nehézkesen mászik beljebb, síkosítóért nyúlok, néhány perccel később a kisujjammal szabályos erőszakot követek el. Rettenetesen feszül a pinája, szinte fájnak a kezemben lévő porcok. Hüvelykujjam behajlítom és lassan feltolom a kézfejem. Összeszorítja a fogait.

„Kérem hagyja abba egyedül nevelem hétéves gyermekem munkahelyemről kirúgtak jobb lábam nyomorék kenyérre kell a pénz egy kis apró is kisegít ebben a nagy szegénységben.”

Mint egy kibaszott robot.
Ökölbe szorítom a kezem és előre-hátra mozgatom. Lassított felvételben öklözöm, végig sziszeg és jajveszékel közben. Vér serken, talán csak menstruál.

„Kérem hagyja abba  kérem kérem kérem egyedül nevelem hétéves gyermekem...”

Sír, prüszköl, szipog.
Kínjában lefossa az alkarom.

Kirántom az öklöm, helyén hatalmas odú tátong. Előveszem a farkam, húzok rajta párat, majd a mellkasára, nyakára és a szája szélére élvezek.

Remek móka, csupa könny és kacagás.

A tízezer mellé kap még annyit, hogy tudjon venni egy nyalókát a kis Ronaldónak.