Az út szélén szedtem föl ezt a szarszagú cigánykurvát. Azt mondja ezerötért garatig nyeli a makkomat. A bugyijába nyúlok, érzem szőrös, nedves picsáját.

„Borotválkozhattál volna, édesem”.

Ügyes lány. Valóban tövig nyeli a farkamat.

Imádom a roma csajokat, élettel teli kis cafka mind. Nem bonyolítják túl az aktust, a szexet önmagáért szeretik. A faszt látni akarják, fogni, szagolni, érezni. Minél nagyobb, annál jobban csurog ragacsos cigánynyáluk.

Csodálatos mind.

Annyira szopja a faszom, hogy konkrét fájdalmat érzek. Az erőteljes szívástól vákuum képződik, szinte leszakad a bőr a húsomról. Felnyögök. Hosszan, kéjjel és élettel tele. Rám néz és látom, hogy folyik a könnye. „Te sírsz?” – Kérdem, és letörlöm az óriási cseppeket. „Faszért vállaltad, ha nincs is kedved hozzá!”

„Nem, nem az a baj” – mondja. – „Csak ha a torkomon akad valami, spontán bekönnyezem.”

Hátradőlök és átadom magam az élvezetnek. Meseszerű ez a füstös, sötét, szopóbajnok romalány. Ráütök egyet a seggére. Hangos csattanás, tenyerem piros lenyomata élénken világít a kávébarna popsin. Érzem, hogy ejakulálni fogok, de tudom, hogy nem lesz valami sok gecim.

Tegnap legalább hatszor vertem ki, miközben Vásáry Andrét hallgattam.

Telelövöm a torkát néhány csepp ondóval. Olyan erővel spriccelek, hogy a kisfickóim tuti lefejelték a csaj gyomorfalát. Kipengetem az ezerötöt, és elzavarom a picsába.

Csak este veszem észre, hogy lenyúlta a pénztárcámat.

Ennyit azért nem ért az egész.