Egy kitalált bár kitalált lépcsőjén ülünk. Történetek füstös katyvasza: Róla szól mind, mindig is Róla szólt. A cigit lassan szívja - fájdalmas pillanat - mintha elfogyott volna minden ereje.
Persze mosolyog. Nem tudja megállni. Nem is akarja.
Egy picit haragszom ezért.
Homoszexualitásának teljes tudatában flörtöl a pincér sráccal. Nem zavartatja magát, csalódott már eleget. Minden gesztusa, minden apró rezdülése, de még az illata is arra utal, hogy elszámolt a démonjaival. Az összessel, egytől egyig. A harcnak vége.
m. elbukott.
Mintha könny lenne a szemében, – tudom, hogy megpróbálta – mintha nem is ezt akarná mondani:
„Nincs is szebb nap a mainál ahhoz, hogy kimondhassam: vége. Mivel már értelmetlen és felesleges.
m. kiszáll.”
A csikket lazán nyomja el, filmbe illő mozdulat.
Föláll, elméje indulásra készen. Egy pillanatra elfordulok – esküszöm, egyetlen korty bor – s mire visszanézek, már nincs sehol sem.
Mintha egyedül lettem volna végig.
Csak történetek maradtak…
[blabla]