anonim [szexfüggők]

A parkoló sötétje elveszejtette a kis autót, és benne a két embert.  a
zene hallkan szólt, senkit sem zavart, senki sem figyelt rá. volt jobb
dolguk is. alkut kötöttek... magával az Ördöggel, egymást ajánlották,
hogy örömük... kiteljesedjen percekre, órákra.... játékot játszottak,
amit nem sokan a világban, vagy épp ellenkezőleg?

a kezek satnya játéka elbűvölte a fiút, a lány már gyakorlott volt a
mozdulatok és az akarat irányításában. valójában ez tetszett meg a
fiúnak. biztos. de... az is lehet, hogy a pontos, kiszámított ösztön-
nézés csábíotta el, de ezer s ezer oka lehetett rá. a lány egyszerűen
csak unatkozott, és volt egy feladata a fiúval.... nem evilági, túl nőtt
minden határt a gondolat.... a megfogalmazhatatlanság mögé rejtőzve.

a kis mozdulatokhoz vad csókok, szorítások, apró harapások
párosultak. csak fokozd a hatást! csak ne engedd el, amit már a
magadénak tudsz... csak tartsd meg az emlékezet sötét szobájába...
zárd el, hogy az ínséges időkben kiengedhesd!

aztán a fiú a lány combjára tette kezét, bátortalanul, holott már volt
terve. a másik engedte, mit tehetett volna? aztán eszébe jutott...
belenézett a szemeibe, megmerítkezett benne, és kicsit megharapta
szája szélét. levette a cipőjét, hogy fel ne sértse a kis autó belsejét, és
felhúzta maga alá a lábait. így könnyebben eléri a fiút. magához húzta,
vadul, kéjesen, ahogy a mesékben szokták... minden mozdulat
kiszámított. minden perc beosztott...

kavarogtak egymásban. úgy, ahogy ritkán teszik az emberek. az elmék
egybe forrtak... és csak pörögtek.... körbe, körbe.... meg nem állva...
véget nem érve... nincs idő. nincs semmi. csak egy lélek... egy teljes
lélek.

nincsenek szavak... csak tettek.... örökké létező, mindig emlékező
tettek. semmi sem maradt meg ezen kívül. csak ők...