Vad orgia volt… jó, nem volt annyira vad, viszont egy vadi új élmény volt számomra…
Még tavaly nyáron történt, hogy elmentünk egy római nudista strandra egy meleg barátommal, Dancival. Nem próbálkozott nálam, mert nem voltam az esete, engem meg kapásból nem érdekel a homárszex. Egyetlen idegesítő tulajdonsága annyi volt, hogy idétlen musicaleket, meg Celin Dion-t hallgatott. Amikor ezt a szemére hánytam, csak ennyit mondott: „Buzi vagyok, mégis mit hallgassak: Tankcsapdát??”
Egy kempingben szálltunk meg, ahol felvertük a sátrat, majd elindultunk a strandra. Ez egy híres hely volt, ugyanis az olaszok sem vetik meg a nudizmust, sőt azt szeretnék, ha több olyan hely létesülne, ahol meztelenül lehet fürdőzni. Európában is egyre elfogadottabb a nudizmus: a kontinensen ma már mintegy 1500 üdülőhely és tengerparti strand várja a nudistákat. Itt 7 üdülőben, és csupán két tengerparti strandon: a római Capocottán, és a ravennai Dante lidón megengedett a nudizmus. Az előbbi helyen voltunk.
Szétnéztem: a pucér népek úgy vettek körül minket, mint a milánói halpiacon a friss kalmárok.
Lehevertünk a forró fövenyre, majd némi nézelődés után belevetettük magunkat a habokba.
A tűző nap és a kegyetlenül forró homok hamar elszívta minden energiánkat. Elfáradtunk. Forró törülközőnk úgy tapadt vizes testünkre, mintha gyűlölne minket, és magába akarna fojtani. Elmentünk felderíteni, hogyan lehet a legrövidebb úton hideg sörhöz jutni.

HEGEDÜLNI TILOS! – hirdette angolul egy ferde deszka tábla.
Talán vicc volt, talán nem.
Amikor megláttunk egy összetákolt bodegát, azonnal a pulthoz ugrottunk és egyszerre 4 üveg sört kértünk. Nem volt túl hideg, ami nem is baj. Hallottam egyszer egy csávóról, akinek egy forró nyáron azért repedt szét a nyelőcsöve, mert túl hirtelen küldte le rajta a túl hideg seritalt.
Amint végeztünk a nedűvel, elindultunk visszafelé. Annyira elvakított minket a korábbi sörigényünk, hogy nem figyeltük, milyen úton jöttünk ide - egy idő után észrevettük, hogy eltévedtünk. Bokrok között tántorogtunk. Elindultunk a susnyásba.
Cirka tíz perc után egy tisztásba futottunk, ahol haldokló fűfoltok borították a szürke homokot. Csak egy lány hevert ott narancssárga törölközőjén, mint egy elhagyott játékszer. Pucér volt. Két keze a lába között. Csípőjét hevesen dobálta. Maszturbált. Dancinak intettem, hogy maradjon itt (úgy sem tudna mit kezdeni az égi ajándékkal) én pedig megpróbálok elsősegélyt nyújtani a bajba jutott lánynak. Kiléptem a bokorból és felé tartottam.
Amikor észrevett, nem ijedt meg. És nem is hagyta abba a kézimunkát. „Partra vetett ribanc.” Elmosolyodott, majd töredező angolsággal azt mondta:
- Nincs egy kis naptejed? Nekem éppen elfogyott.
- Az nincs, de van fiútejem – válaszoltam neki.
- Jó lesz…
Szó nélkül előhúztam félig már meredező faszom és térdre estem mellette. Egy kicsit hagyta, hogy nyalogassam a csöcsét, ő pedig, jól nevelt lányhoz méltón, egy kicsit leszopránozott. Annyira belemerültem a csajba, hogy csak akkor hallottam meg az érkező fiú bandát, amikor már túl közel voltak és megláttak minket. Igazi olasz csődörök voltak: lehetetlenül színes ing, ostoba vigyori fej, stricizselé a hajon, benne napszemüveg. Meztelenek mindannyian. Látják, hogy mit csinálok, így a hat kan nyertíve csatlakozik. A lánynak nem volt ellenére, hogy immár heten köpülünk neki fiútejet…
Úgy lett volna szép, ha egyszerre élvezünk el, de csak egyenként sikerült. Előbb az egyik alacsony, vékony olasz kiscsikó élvezett el, lehetett vagy 16 éves: őt követte egy kövérkés, hosszú fekete hajú, aki valósággal üvöltött a spricc közben, utánuk jöttem én. „A harmadik befutó a magyar versenyző.” A lányt elborította a friss naptej, amit egyszerre kentünk szét rajta.

A spermában állítólag rengeteg hasznos tápanyag van, úgyhogy alaposan lekozmetikáztuk a lányt, nehogy ráncos legyen már a kegyetlen naptól. Amikor látta, hogy mindannyian végeztünk, hasra fordult, háttal nekünk és mintha ott sem lennénk, zavartalanul kinyitott egy könyvet. A fiúk elégedetten távoztak, de én nem tudtam csatlakozni hozzájuk. Magyar vagyok, kellenek az érzelmek. Legalább egy smacit… Aztán végül legyintettem és visszatértem Dancihoz.
Láttam, hogy ő is kiverte a faszát, de biztos, hogy nem a csajra, hanem az éppen elélvező digókra. Hát, egészségére. Este Danci különleges vacsorát készítette magának: kiverte a faszát, majd hímváladékát pirítósra kenve elfogyasztotta. Más aznap már nem történt.

Reggel egyedül mentem le a strandra. Mit tesz Isten, összefutottam a tegnapi naptejes tyúkkal. Úgy tett, mintha nem ismerne meg, pedig azt, aki egyszer rádverte a faszát, nem megismerni, nagy hányavetiség. Amikor a látómezejébe erőszakoltam magam már kénytelen volt megismerni.
- Hello, mi újság? – kérdezte.
- Semmi. Szép a bőröd – feleltem.
- Akarsz játszani?
- Persze. Mit?
Ekkor válasz helyett arcul köpött, pofán legyintett és helyből három métert ugrott hátrafelé.
- Kapj el! – sikoltotta és elfutott.
Egy kicsit tétováztam, hogy kell-e nekem ez most, így ebéd előttre, egy ilyen bizarr előjáték. Végül utána iramodtam. Láttam, ahogy szalad előttem, és hallottam, ahogy néha azt kiabálja felém, hogy ha elkapom, megdughatom. Futás közben valamiért eszembe jutott az a pillanat, amikor a volt barátnőm szakított velem: el sem hiszem, ha nem velem történik – a szemtelen kurva pont a szülinapomon rakta ki a szűröm, én meg a kedvenc sorsjegyéből – amit néha kapargatott – adtam neki 3 darabot, búcsúajándék gyanánt, és mit tesz Isten? Az egyikkel 250 ezer forintot nyert. Igen.
Ő ezt jelnek vette, és adott egy második esélyt. Egész nap ezen idegeskedtem – különben sem vele akartam családot alapítani. Végül én mondtam ki a nemet és a lóvéból sem kértem…

Annyira elmerültem az emlékeimben, hogy egy kiálló gyökérben felbuktam és eltanyáltam a homokon. A csaj megállt és a térdét csapkodva röhögött. Egy kicsit közelebb merészkedett hozzám, hogy meggyőződjön róla, nem esett semmi bajom, és a faszomat sem csippentették le a tarisznyarákok. Kicsit rájátszottam, hogy nagy fájdalmaim vannak, majd amikor elaltattam a gyanakvását, támadtam: hirtelen kaptam el a lábát, és azzal a húzással, amikor riadt őz módjára el akart futni, saját magát gáncsolta el. A homokon vonszolva rámásztam és leszorítottam. Két vállra fektettem. Végignyaltam festőien szép arcát, majd a nyakába haraptam. Nem üvöltött, pedig fájhatott neki, csak az orrán keresztül szuszogott hangosan. Rendesen elláttam a baját, utána lábra se tudott állni. Pinája borotvált és szűk volt, amikor nyaltan a névtelen olasz tyúk a hajamat tépte. Megérdemelte, a mikor utána bosszúból az arcába élveztem…

„Per la donna sempre e dare uno schiaffo!”

Már itthon…
Mindezt az élményt elmeséltem az irodában a lányoknak. Az egyik annyira felizgult, hogy amikor aznap üvöltözött vele a főnök, azt mondta neki: „majd leszoplak, hogy lenyugodjál!!
Ez nem csak ígéret volt… tényleg megtette.
Fizetésemelést kapott és egy új laptopot…
Hajrá magyar csapat!