Szinte látom magam előtt, ahogy rábukik a farkamra. Édesen telt angyalka, a Földre szopni jár és áldást osztani. Egy kimondhatatlan nevű helyen szedem föl, ami a lakásomtól egy sarokra található. Füstös, okádékszagú kis lebuj. Értelmetlen bár, legszívesebben felgyújtanám az egész kócerájt. Azt mondja Gabriellának hívják, én pedig zokszó nélkül elhiszem.
Mondom én, hogy angyal.
A lakásomba fölérvén már vetkőztetem a szememmel. Csupasz, barna bőre bársonyos, orgazmusrobbantóan szexi. Megőrülök az illatától, úgy megbasznám, úgy megbasznám, úgy megbasznám még a hónalját is. Meseszerű hajlat, zseniális, észrevehetetlen borostákkal. Kilép a szandáljából, a nagylábujja kívánatosan pisze.
Letérdelek elé és leszopom.
Némi savanykás kosz kerül a számba, de ettől csak jobban begerjedek. Ő kacag közben, azt hiszem még senki sem kefélte szét isten igazából. A kanapéra lököm és felhajtom hófehér szoknyácskáját. Nincs rajta bugyi.
Huncut kis picsa.
Kotont húzok, ő akarja így.
A faszomat keményen Gabriellába vágom, nedves már ő is, érzem forró pinanyálát. Cuppogunk és nyögünk, micsoda összjáték, micsoda testmozgás, micsoda ritmus. Gabriella, óh Gabriella. Farkam kihúzom a vaginájából és a segge felé közelítek, de halkan leállít.
„Nyugi.”
Nem érdekel a véleménye, inkább beakasztok neki emberesen, ő meg felsikolt, mintha nyúznám a szeméremajkait. Fél perc után már nem is ellenkezik, a gerince megfeszül, bőre csillog a sólámpa fényében. És nyög, oh csak nyög, én pedig üvöltök, mint egy veszett állat.
A faszom akkorát robban, mint az Eyjafjöll.
[blabla]