Amikor 21 éves voltam, egyik szombat éjszaka felszedtem egy nagyon őrült nőt. Látásból már ismertem, az apjának zöldséges standja van az X piacon. Néha látni a lányt is, ahogy a mérleg mögé áll és szép kezéből krumplit, répát és uborkát mér. Gyönyörű, dögös… nehéz leírni, de a latin ’fatale monstrum’ kifejezés illik rá a legjobban: „titokzatos , félelmetes, erkölcstelen szépség”. Kleopátra volt ő, talpig bőrben.

Szóval, azon a bizonyos szombat éjszaka éppen hazafelé tartottam kedvenc rock kocsmámból, amikor a parkolóban belém futott. Pontosabban, inkább belém sétált. A slusszkulcsomat kerestem, amikor látom, hogy nyílik a kocsma ajtaja és kilép Ő. Nem tudom a nevét. A történtek dacára sem. Az egész jelenet olyan volt, mint egy ócska filmben: a helyiségből kékes szűrt fény ömlött a betonjárdára és valaki EDDA-t bömböltetett a zenegépen.

…A lány kilép, kissé tántorog. Köhög. Igazi szuka. Megpillant engem. Elindul felém. Bizonytalan lépteit villámgyorsan határozottság tölti fel.
- Szia, van egy cigid? – csipogja. „Szívtál te ma már eleget”
A szokásos duma. „Hogyne lenne!”
- Van – felelem, de nem mozdulok. Régi vicc.
- Akkor adnál egyet?
Adok neki. Felé kínálom, fejmagasságban, ahogy szokás – feltételeztem, hogy a hagyományos módon kívánja a hölgy mellre szívni. Erre ő elmosolyodik és azt mondja:
- Nem ide kérem, lejjebb…
Nem értem.
A csaj a furgonom hátuljához lép és megpróbálja kinyitni az ajtót. Rángatja. Zárva.
- Mi van bent? Van elég hely? Mutatni akarok valamit.
Azt felelem, hogy üres, néha van benne bútor, ha azt kell éppen szállítanom. Általában azt kell. Most azonban se komód, se stelázsi. Azonnal kinyitom az ajtót neki. Ő otthonosan mozogva, lecibálja az egyik oldalsó tartóra akasztott pokrócot és gondosan leteríti a padlóra. Bemászik és egyből le is húzza feszülős bőrgatyáját. Alatta tanga. Nem sokáig. Lehúzza magáról azt is… pőre borotvált muffja farkasszemet néz velem.
- Most kérem a cigit!
Adom neki. Először hagyományos módon a szájába veszi és saját öngyújtójával, amit bőrkabátjából halász elő, meggyújtja. Kettő mély slukkot szív, hosszan fújja ki a füstöt. A következő pillanatban a cigi a pina felé közelít…

A csaj precízen beleállítja és … használja. Ilyesmit eddig csak pornón láttam, nem gondoltam volna, hogy a valóságban is kivitelezhető az ilyesmi. Pedig az a muff úgy bagózott, mint Sir Winston Churchill. A punci szívott, benntartott, sűrített majd komótosan kipufogott. A cigi vége felizzott, ahogy kell.
Nem mozdultam, nem szóltam.
- Várjál, még nincs ám vége – mondta, és tényleg volt folytatása.A lélegzetelállító bűvészmutatvány következő állomása a másik lyuk volt. Ugyanúgy beillesztette ennivaló seggébe a cigit és pöfékelt vele. Nem szívta végig, nem is szívhatta, mert az egyik kipöfögés egy irdatlan fing volt, így a rudacska kirepült a seggből és a betonon landolt. Eltapostam, nehogy lángra kapjon valami…
- Hát, ez nem mindennapi… - nyögöm.
- És még nincs vége. Pattanj be. – lódítja lazán a kezét a vezetőfülke felé, mintha az övé lenne a járgány. Közben elkezd kifelé mászni a kocsiból. Ahogy feláll, belém kapaszkodik, engem pedig megcsap a borzasztó házipálesz illata.
Beülünk a kocsiba.
- Majd mondom, merre menj! – utasít a puncigis mitfárer.
Egy közeli roncstelepre tartunk. Azt mondja, ez az egyik kedvenc dugóhelye…

Most már legalább tudom a folytatást.
 

Behajtottunk a kapun és lassítottam, nehogy egy eldobott hegyes vas átszúrja a gumimat. Apropó gumi…

- Nincs nálam óvszer – mondom neki, csakhogy semmi fennakadás ne legyen a továbbiakban.
- Nálam se. Zavar?

- Nem…

- Csak viccelek, te majom! Van nálam! – erre előhúz a zsebéből legalább öt csomagot. – Mulatni megyek, nem gyónni, bazmeg. Ilyenkor felkészülök. És első a biztonság. Ki tudja, kivel hoz össze a sors…

Felkacag. Rajtam nevet. Kiröhög. A nevetése olyan, mintha a legsötétebb pokolból szólna.
- Itt! Itt állj meg! – utasít.

Fékezek. Egy régi Ifa roncsa bambul rám. A csaj kipattan. Én utána lépek. Egy darabig nézelődik, mint egy turista, vagy egy fészkét lerakni kívánó fecske, aki éppen terepszemlét tart, majd szembefordul velem.

- Hogy tetszik?

Körülnézek. Autóroncsok. Néhány lámpaoszlopról narancssárga fény ömlik az egész nekropoliszra.

A csaj hozzám lép. Megcsókol. Mit megcsókol: megbassza a nyelvével a számat! Benyeli, szopogatja, harapdálja a nyelvem, az ajkam, szinte beleszédülök. Hirtelen eltaszít magától, majd sebesen bokáig tolja a nadrágját és egy kispolszki motorháztetejére támaszkodik, incselkedve felkínálva nekem a farát.

- Seggbe basszál, ne pinába, az buziknak való.

Nekem sem kellett kétszer mondani. Habozás nélkül rárontottam. Megállít:

- Ácsi, ácsi. Koton!

Igen, ezt elfelejtettem. Minden kiment a fejemből. Ad egy csomagot, amit én kissé ügyetlenül felhúzok. Amikor először benyomom a seggébe, a csaj akkorát sikolt, hogy felállt a hátamon a szőr. Komolyan megijedtem, mert azt hittem, fájdalmat okoztam neki. De nem erről volt szó. Ezért jöttünk ide: sikoltozni. Minden kérdés nélkül rájöttem erre és kegyetlenül gyorsítottam a menetet.

Hajladozott a botom végén. Nagyon tetszett neki. Nekem is…

De még itt sem lehet büntetlenül sikoltozni: tudtuk, hogy valaki les minket. Azt nem, hogy ki és melyik irányból… egyszerűen éreztem a hátamon. Talán egy öreg zombiszerű micisapkás terepőr. Szerintem a csajban is motoszkált ilyen gondolat, de nem érdekelte. Sőt!
Már majdnem elélveztem, amikor a csaj hirtelen lehúzta a seggét a farkamról:

- Oké, elég, ennyi volt. Vigyél haza!

- De én még… nem mentem el. Már nem kell sok… ha érdekel.

- Old meg magad.

- Legalább verd már ki, ha nem is engedsz vissza az ülepedbe.

- Jól van. Lásd, kivel van dolgod.

Gyönyörű keze szakszerűen leápolt. A művelet alatt végig zord, szigorú arcot vágott, mintha a piacon a répákat istápolná, hogy a legmosolygósabb oldalukat mutassák a kuncsaftok felé. Elélveztem. Halkan szuszogva, nehogy kihozzam őt a sodrából.

Szó nélkül beült a furgonba és úgy is maradt egész úton. Visszavittem a kocsma parkolójába, ahol köszönés nélkül elhúzott. Otthagyott. Lelépett.

Neveletlen picsa!