…elmondom hát mindenkinek.

Történetem furcsa. Több mint furcsa, nem is tudom, hogy kezdjek bele igazán. Előre is elnézést, ha néha nem találom majd a szavakat. Igazából abban sem vagyok teljesen biztos, hogy történetem erre a blogra való.

Huszonöt éves vagyok és két hónapja szakítottam életem nagy szerelmével. (Nevezzük K-nak.) K-val három és fél évig jártunk, az elején minden tökéletes volt. Sohasem veszekedtünk, minden szépen és rózsaszínen csillogott körülöttünk. Egyetlen aprócska dologgal nem értettem csupán egyet: K. nagyon szerette a pornófilmeket.

Először ezzel nem is törődtem igazán. Úgy voltam vele, hogy ennyi bőven belefér. Ő is csak pasi, szüksége lehet ilyen aprócska kiegészítésekre. Viszont ahogy teltek a hetek és a hónapok, egyre kényelmetlenebbül éreztem magam ettől a kis hobbijától. Nem elég, hogy a számítógépe tele volt gusztustalan filmekkel, de még az iPodján és a laptopján is idegenek nyalták-falták egymást. Mint korábban írtam először elnéztem neki gondolatbeli „kicsapongásait”, de két év után összeköltöztünk és egyre jobban idegesített a filmjeivel. Félreértés ne essék, nem vagyok egy prűd kis picsa, ha éppen olyanom van én is szívesen megnézek egy szaftosabb pornófilmet. Alkalomadtán, de nem állandóan: párom éjjel nappal ilyeneket lesett, a végén már az sem zavarta ha ott vagyok. Hogy egy példát is mondjak: rendeltünk pizzát estére, bementünk a szobába és betett egy kis pornót háttérmuzsikának. Képzeljétek el, ahogy falatozzuk a pizzát, miközben a monitoron egy csaj lecuppant egy méretes brét. Szóltam, hogy esetleg hallgathatnánk zenét vagy nézzünk valami filmet, mire megsértődött és alig lehetett hozzászólni.

A krach valahol ott kezdődött, amikor felvetette, hogy vesz nekem egy műpéniszt. Először nem értettem minek az nekünk, de aztán ahogy beszélgettünk róla egészen felcsigázott. Úgyhogy beruháztunk egyre, mert „miért is ne”. Gondosan kiválasztotta a céleszközt, ami aztán valóban feldobta szexuális életünket, bár olyan sűrűn nem használtuk, mint ahogy gondoltam.

Egyik nap aztán megyek haza munkából, benyitok a szobába, és ott ül a pasim a székben széttett lábakkal, talpát az asztal szélének támasztja, a számítógépen valami brutálgusztustalan orgia megy, és életem szerelme éppen seggbetolja magát a nekem vett vibrátorral.

Először kirohantam a szobából, valószínűleg ezt hívják sokknak. Jött utánam, próbált bocsánatot kérni, de én elkezdtem bőgni és rá sem bírtam nézni. Nem értettem az egészet. Óriásit csalódtam, és elkezdtem undorodni tőle. Vajon máskor is csinálta már? Vagy ez volt az első? Nem voltam elég neki? Meleg? Miért teszi ezt velem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések szánkáztak a fejemben.

Egy hétre rá elpakoltam, a vele való kommunikációt a minimumra csökkentettem. Beteg, perverz elme, nem is akarom látni. De ami leginkább frusztrál az a következő gondolat, amit barátnőm ültetett a fejembe. A bejárati ajtó egészen közel volt ugyanis a szobánk ajtajához. Mindig lehetett hallani, ha valamelyikünk hazajött. Azon a borzasztó délutánon szokás szerint vacakoltam a zárral, zörögtem a kulccsal, beléptem és hangosan köszöntem, hogy „Szia, megjöttem.” Nem hiszem el, hogy nem hallotta, teljesen kizárt. Korábban be sem léptem még a lakásba máris jött elém, mert a szobából hallotta, ahogy az ajtó előtt „matatok”. Lehet, hogy valami érthetetlen, felfoghatatlan perverz módon éppen arra vágyott, hogy rányissak? Van ilyen ember? Mi járt a fejében? Nem foghatjuk rá minden degeneráltra, hogy beteg vagy gondjai vannak. Hát dögöljön meg az ilyen. K. becsapott, átvert, elárult. Az incidens óta nem tudok megbízni egyik pasiban sem.

A.