Amikor még unatkozó kolis voltam, alkalmanként összegyűltünk valamelyik társunk szobájában és némi olcsó pálinka és pocsolyaminőségű sör mellett mindig kitaláltunk valami idióta társasjátékot. Az egyik legjobban sikerült happeningünk a Gusztustalansági verseny névre hallgatott, melynek szabálya mindössze annyi volt, hogy aki a legütősebb undorítóságot képes rögtönözni, az győz, és az veszít, akinek az arcán a legjobban látszik az irtózat, legyen az csak egy szájelhúzás, vagy ártatlan hunyorítás. Pókerarccal kellett tűrni a válogatott ocsmányságok áradatát. Aki veszített, annak szexuális szolgáltatást kellett nyújtani a mesélőnek.

Három lány és négy fiú gyűlt össze, bár eredetileg 11 jelentkező volt, de amikor elmeséltük nekik a szabályokat, és azt, hogy mi vár a vesztesre, visszaléptek – ugyanis a szexuális adósságot nem ám szépen félrevonulva kellett törleszteni, hanem ott a padlón, mindenki szeme láttára. A szolgáltatás formájáról maga a mesélő dönthetett. Baszkurácia vagy szopkorácia lesz, netán megkegyelmez rajta és kielégszik egy sima faszveregetéssel, vagy egy szimpla ujjazással. Ha viszont senki sem bukik el, akkor a soron következő mesélő veszi át a stafétabotot, a bebukott mese tulajdonosának pedig valami alávaló büntetést eszközöltünk ki.

Az első mesélő Imre barátom volt. Egy magas, vörös hajú és állandó bamba mosolyba torzult arcú fiú volt, aki hetekig képes hordani ugyanazt a felsőt:
- Képzeljetek el egy éttermet, ahol éppen valami finomat kajáltok. Egyszer csak egy idős, reszketeg nénike halad el hátatok mögött, akiből hirtelen sugárban tör elő a hányás. Mit lehet tenni? Van ilyen, biztos valami rosszat evett. De nem ám ennyi! Épp amikor hátrafordulsz, látod, ahogy sebesen letolja a szoknyáját és maga alá fosik egy tócsát.
Mivel senki sem mutatta az iszonyat legkisebb jelét sem, tovább folytatta. A szabály az volt, hogy nem szabad megállni sokáig.
- Szóval, nagyban odafosik, és most leguggol, beleseggel, és szépen szétkeni a padlón a mocskot a valagával. Aztán hirtelen rád néz és azt mondja: „Mi van, faszikám, téged még nem lepett meg a szapora?”
Amikor bejelentem, hogy ennyi, összegzem az eredményt: senkire nem volt hatással a sztori, ami inkább vicces volt, mint gusztustalan.
Imrét arra ítéltük, hogy ha végeztünk, menjen le sörért. Kelleni fog, hosszú lesz az este. Kati következett, minden bevezető nélkül, rögtön a lényeggel kezdte:
- Képzeld el a nagyanyád vécécsészéjének lyukát, melynek falán a különböző tisztítószerektől rózsaszínes árnyalatú, évtizedes szarlerakódások vannak. Az odatapadt szarkövet most lekaparod, megeszed, majd belehányod a nagyi öreg vaginájába… és onnan kieszed.

Egyetlen srác kivételével valamennyien vesztettünk. Ez valahogy minden határt átlépett, már ha ebben a játékban beszélhetünk egyáltalán határokról. Kati azzal büntette az előző kör vesztesét, hogy nyalja ki a puncogóját. A lány, akár egy gyakorlott cafka, lehúzta a gyatyáját és elhevert a szőnyegen. Imre, aki a nyereménynek is kijáró büntetését teljesítette, a lány lába közé nyomta fejét és elkezdte nyalni - előbb finomkodva, majd egyre jobban bevadulva. Kati sóhajtozott, de olyan vadul, hogy már azt hittem, rohama van. Sziszegve élvezett el. Amikor Imre felegyenesedett, látjuk, hogy áll a répája - már éppen elő akarta csomagolni, amikor Kati leállította:
- Hé, öreg, ez büntetés volt, nem ajándék… verd anyádba!
Imre elszégyellte magát, mi meg felröhögtünk.
Sanyi barátom következett a mesélők sorában, de ő egy harmatgyenge sztorival állt elő, ami arról szólt, hogy egyszer látott egy drogos csajt egy diszkóban, amint a tenyerébe okádik, majd az anyagot azonnal vissza is küldi oda, ahonnan jött, büntetése az volt, hogy ki kellett vernie Imre faszát – ha már olyan szépen felállt neki Kati lába között. Mivel erre nem volt hajlandó, kizártuk Sanyit. Három lány és három fiú maradt. Zsuzsi következett, a kissé molett, de rendkívül erotikus arcú csaj – egy igen jól felépített sztorit költött:

- Képzeljetek el egy fehérre meszelt szobát, melynek padlójára fóliát takartak, hogy ne fröcsköljön össze mindent a vér és a bél. Minden fehér. A vendégsereg pucéron pezsgőzik. Odakint egy öreg németjuhász kutyával megetetnek hat békát, majd lelövik az állatot. Egy öreg, harcsabajszos paraszt ezüst zsúrkocsin betolja nekik a fehér szobába, a pucér vendégeknek. Egy nagydarab szakállas séf egy hatalmas késsel felvágja az állat gyomrát, majd kipakol belőle, egyenesen egy turmixgépbe. Az elkészült zavaros kutyalevet felszolgálja a vendégeknek, majd farbatossza az állat maradékát. A vendégek megisszák a kutyalevet, és természetesen egymásra hányják. Amikor már a padlót is összehányták, kúrni kezdenek egymással a bokáig érő levesben.

Ez volt a legmeredekebb sztori. Fejből nyomta a csaj, mert szabályaink tiltották a toll és papír használatát. A sztorin csak két ember bukott el: én és Imre. A többiek a megrökönyödéstől váltak képtelenné minden érzelemnyilvánításra, én is csak egy kicsit húztam fel az orrom, de Imre majdnem a kigúvadó szemén keresztül okádott. Pedig szerintem inkább vicces és abszurd volt a sztori, mint a korábbi ’nagyi szaros’- vécé. Talán egy kicsit bonyolult is volt, a sok hányás miatt.
Így ment tovább a játék – mindenki nyert és mindenki vesztett. Talán mert veszteni is akart…
Imre egyszer sem baszott, én viszont igen. A büntetésem az volt, hogy a többiek szeme láttára meg kellett farkalnom Katit, de nem volt szabad elélveznem. Sanyit elküldtük sörért és a másik srác, Viktor büntetése volt a legjobb, ugyanis azt kapta, hogy Kati elkezd rajta furulyázni, ám ha Viktor bele merészel élvezni a szájába, pucéron körbe kellett volna futnia a kolit. Szerencsére sokáig bírta, de láttuk, hogy nehezére esik. Kati ügyesen csinálta, szegény srácnak pedig még a lábujjait is ökölbe szorultak a nagy ellenerő kifejtésben.

Amikor már mindenki beizgult, felvetettem, hogy ha már elkezdtük az orgiát, fejezzük is be – mert ez már tagadhatatlanul az volt: egy spontán orgia és mindenki alig várja, hogy elélvezzen, és szagolhassa a másik izzadt testét. Mindannyian levetkőztünk és elkezdtük csinálni a padlón. Azt a szabályt találtam ki, hogy nem szabad párokra oszlani, csak a bolyban szabad csinálni. Nem is tudom leírni, milyen volt a csoportszex, mert annyira összemosódott minden: bárhova néztem, mindenfelé végtagok, faszok és puncik. Reggel alig bírtunk talpra állni – persze, aludni elvonult mindenki a saját szobájába. Ez egy tisztességes intézmény.
Mit képzeltek, nem egy kupleráj??